Világgazdaság Online

Immár két hete egy számla másolati példánya ugyanolyan bizonyító erejű, mint a bizonylat eredeti példánya. A Pénzügyi Közlönyben, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hivatalos lapjában szeptember 30-án közzétett rendelet szerint megszűnik a jogszabályi különbségtétel az eredeti példány és a másolat között a számlák körében.
A számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (november 22.) pénzügyminisztériumi rendelet korábbi szabálya szerint a számlázóprogramnak a számla adattartalmának papírra nyomtatásakor biztosítania kell, hogy a számla eredeti és másolati példánya egymástól megkülönböztethető legyen, és eredetiként csak egy példányban legyen nyomtatható – idézi fel az előzményeket Veszprémi István, a Deloitte Zrt. adópartnere. A szakértő hozzáteszi: ezt a rendelkezést az egyes adózási tárgyú pénzügyminisztériumi rendeletek módosításáról szóló 4/2010. (augusztus 13.) nemzetgazdasági miniszteri rendelet 2010. szeptember 27-ével hatályon kívül helyezte.
Vagyis, mint már említettük, e hatályon kívül helyezéssel megszűnt a jogszabályi különbségtétel a számla eredeti és másolati példánya között. Fontos azonban megjegyezni, hogy továbbra is követelmény a számlapéldányok hiánytalan elszámolása, igaz, ennek módjával kapcsolatosan jelenleg nincs hatályos jogszabályi rendelkezés – mutat rá Veszprémi István. A jelenlegi helyzet tehát az, hogy a számla kibocsátója saját belátása szerint dönthet arról, hogy az idézett követelménynek miként kíván eleget tenni. Megfelelő módszernek tűnik az, ha a korábbi eljárását folytatja, vagyis az egyes számlákon továbbra is feltünteti a példányszámokat, illetve annak eredeti vagy másolati jellegét – vélekedik az adószakértő.
Igen ám, de amennyiben a hatályon kívül helyezett rendelkezésekből indulunk ki, akkor a számla kibocsátója elméletileg dönthet úgy is, hogy nem kívánja folytatni a korábbi gyakorlatot, és olyan számítógépes programot alkalmaz, amely a számlapéldányszámok rávezetése nélkül bocsátja ki a számlát. Ez esetben azonban kérdésként merül fel, hogy az adózó milyen módon tud eleget tenni a kibocsátott számlákra vonatkozó szigorú számadási, illetve a számlapéldányok hiánytalan elszámolására vonatkozó, továbbra is hatályos követelményeknek – egészíti ki az eddig mondottakat a szakember.
Mindezek alapján tehát az a következtetés vonható le a jogszabály-módosításból, hogy a számlát kibocsátóknak a jogszabály adta lehetőségek kiszélesedése mellett a saját ügymenet sajátosságaihoz igazodva a jövőben is különös körültekintéssel kell eljárnia a számla előállítása során, fokozott figyelemmel a fentebb részletezett változásokra – tette hozzá Veszprémi István. VG