Dávid Ibolya elnök asszony indoklása szerint ugyanis „ez az elmúlt nyolcéves kormányzásnak részbeni korrekcióját jelentő kényszerköltségvetés”.
Nem ez az egyetlen eset persze, amikor a józan ész és a politikai érdek konfliktusából az utóbbi kerekedik felül. A parlamenti bekerüléséért küzdő MDF esetében azonban mintha ez még inkább érvényesülne. A párt vezetése szemmel láthatóan igyekszik kitölteni az SZDSZ eltűnésével keletkező űrt, és magához vonzani azokat a mérsékelt szavazókat, akik nem ülnek fel a gazdasági populizmusnak.
A felülről vezényelt offenzívába azonban zavaróan sok hiba és ellentmondás csúszik.
Így fordulhatott elő, hogy – a korábbi cáfolatok ellenére – az MDF listáján indul az Orbánfó-biájáról és Gyurcsány-rajongásáról ismert Debreczeni József, aki még 2005-ben is bírálta a Bokros-csomagot. De idesorolható öt budapesti alapszervezet sikertelen feloszlatási kísérlete is, amely jelzi: a kifelé a demokrácia egyedüli védelmezőjeként fellépő Dávid Ibolya belső ellenzékét diktatórikus módszerekkel igyekszik eltávolítani. Kérdés, hogy a kényes célközönség vajon vevő lesz-e erre a cikcakkpolitikára. GCs
