EP, kettős állampolgárság, elnökválasztás - szavazások az érdektelenségben

Nem egyedi eset, ha egy voksolás érdektelenségbe fullad, de a hárommilliónál kevesebb szavazó igen ritka. A leginkább a semmibe vesző voksolást Magyarországon 1990-ben tartották: akkor azt a kérdést tették fel népszavazásra, válasszák-e közvetlenül a köztársasági elnököt. A pártok közül egyedül az MSZP támogatta az elképzelést, ráadásul egy igencsak kedvezőtlen, nyár közepi időpontban volt a népszavazás, így alig 14,01 százalékos lett a részvétel. Ez mindössze 93 ezerrel haladta meg az egymilliót.

A jobboldal azóta is szívesen emlegeti fel a 2004-es népszavazást a kettős állampolgárságról (és azzal egy időben a kórházprivatizációról), mint aminek az eredménytelensége a baloldal ősi bűne lenne, pedig az igazság az, hogy még a jobboldali szavazókat sem igazán mozgatta meg az a referendum. A hárommilliós lélektani határon alig néhány ezer szavazóval ment túl a részvétel, igennel pedig a kettős állampolgárság kérdésére másfélmillióan válaszoltak, jó egymillióval kevesebben, mint ahányan a különböző jobboldali pártokra a két évvel korábbi választáson.

Ami az eredményeket illeti: 2004-ben a Fidesz 47 százalékot szerzett, és ezzel az akkor még 24 magyar helyből 12-t vitt el - tíz éve ez még olyan elsöprő fölénynek számított, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök bukásához vezetett. Az MSZP 34, az SZDSZ közel 8, az MDF 5 százalékot kapott. 2009-ben a Fidesz-KDNP már 56 százalékot szerzett, ami 14 helyet ért. Az MSZP 17 százaléka tönkreverésnek számított, ez mindössze 4 strasbourgi mandátumot jelentett. Ekkor tört be az országos politikába a Jobbik: a 15 százalékot megközelítő eredményük volt annak a választásnak a legnagyobb meglepetése. Egy helyet elvitt az MDF is, 5 százalékkal.