Megszenvedi a nyugdíjrendszer a gyermektelenséget

A mostani nyugdíjrendszer és korhatár nem lesz fenntartható akkor, amikor 1975-ben még 175 ezren születtek, ma pedig 90 ezer körül van a születések száma. Vagyis abban a generációban, amelyik akkor lép a munkaerőpiacra, amikor az 1975-ös születésűek nyugdíjba mennek, 85 ezer munkavállalóval lesz kevesebb, mint nyugdíjas. Ez egyszerű logika és nem is nehéz ezt kiszámolni, hiszen harminc-negyven év múlva ezek a mostani kis évjáratok adják majd a munkavállalók derékhadát - mondja Spéder Zsolt, a a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója.

Hazánkban 1988 és 1990 között kezdődött a születések számának csökkenése, és azóta több mint öt évvel emelkedett a nők életkora, első gyermekük megszületésekor. A demográfusok erre számítottak, hiszen a fejlettebb európai országokban megfigyelték már ezt a trendet. Azt is tudják, veszélyes: kevésbé tervezhető és nagyobb a sikertelenség kockázata. A szülés halogatásának ugyanis nem szándékolt következménye lehet az, hogy a nők kicsúsznak az időből, és a gyermekvállalás elmarad. Ennek lehetnek biológiai és párkapcsolati okai is, hiszen 35 év felett a termékenység csökken, és az a kapcsolat, amiben nincs gyerek, törékenyebb.

"Nem lepett meg bennünket a gyermekszám átmeneti csökkenése az elmúlt évtizedben, és a  teljes termékenységi arányszám szükségszerű visszaesése sem, hiszen ezt előre jeleztük a magatartásváltozás miatt - mondta Spéder Zsolt. - Igaz, az 1973 és 76 között született korosztálynál vártuk, hogy bepótolják majd az előző évek kiesését, de ez nem történt meg és egyre kevésbé valószínű. Ám ha a gyermekvállalási magatartás átalakulásának a halasztás a legfontosabb jellemzője, akkor a halasztás befejeztét követően a gyermekszámnak és a termékenységi arányszámnak a körülményektől függetlenül újra növekedésnek kellene indulnia. Erre azonban csak várunk. Ha a szülő nők átlagos életkora 2014-ben sem emelkedik, és nem lesz lényeges gyermekszám-növekedés, be kell látnunk, hogy újabb változással kell számolnunk, azzal, hogy nem csupán halasztásról, hanem a gyermekvállalás elmaradásáról van szó."

A teljes termékenységi arányszám, ami a ténylegesen megszületett gyermekek számát jelenti, és 1990-ben 1,8 volt, már 1999 óta 1,3 körül stagnál. A környező országok esetében is lényeges volt a csökkenés, Csehországban például 1,1 volt a mélypont, de a kétezres évek közepén a legtöbb országban lényeges volt a javulás, és Csehországban például 1,5-re nőtt az érték. Nálunk ez elmaradt. S hogy ez mit jelent, azt jól példázza, hogy amíg Németországban ma 80 millió körüli lakossággal bír, Franciaország pedig 65 millió körülivel, 2050-ben mindkét ország 73 millió körüli népességgel rendelkezik majd. Ebből látszik milyen komoly népesedési következménye lesz annak, hogy míg Franciaországban 2,0, addig Németországban 1,4 a teljes termékenységi arányszám.

Spéder Zsolt szerint számtalan magasan fejlett országában 2,0 körüli a termékenység, de nem mindenütt jellemző ez, így nyilván az intézményeknek és a családpolitikának is van hatása. Franciaországban jelentős pénzügyi hátránnyal jár a gyermektelenség az adórendszerben, ugyanakkor a gyermekellátás rendszere kiterjedt és sokszínű. Több jól működő modellt is ismerünk. A skandináv országokban azért jó a helyzet, mert általános, nagyon kiterjedt és rugalmas a gyermekellátás intézményrendszere. Ausztráliából terjedt el, hogy az első gyermek születését premizálja az állam. Ez egy jelentős összeg, amiből babakocsit, babaágyat és olyan dolgokat lehet vásárolni, ami ilyenkor nagy kiadást jelent a családoknak. Oroszországban is bevezették ugyanezt, és már néhány év után eredménye van. Az átgondolt ösztönző rendszer, a tervezhető családpolitika és ha az emberek jobban össze tudják hangolni a család és a munka feladatait, kedvező hatással járhat. Ellenben minden bizonytalanság kedvezőtlenül hat az ilyen hosszú távra szóló vállalásra.