Világgazdaság Online

A felhasználóknak havi 2,90 euró (vagyis mintegy 760 forint) körüli átalánydíjat kell majd fizetniük a projektben részt vevő tartalomszolgáltatók weboldalainak eléréséért - adta hírül az MTI még hétfőn. Egy évre 29 euróért, míg egy hétre 0,9 euróért lehet előfizetni.

A Piano nevű kezdeményezés mögött két cseh-szlovák cég, a tanácsadással foglalkozó NextBig és a magyar piacon is jelen levő, szponzorált hirdetések szolgáltatását biztosító Etarget áll.

Az ajánlatban 9 vezető szlovák lap internetes kiadása szerepel, így a Sme, a Hospodarske Noviny és a Pravda interneten is megjelenő tartalmai, videói, grafikonjai, táblázatai, archívuma, és más szolgáltatásai is elérhetőek ezért az árért.

Mind a három nagy szlovák napilapon kívül egy sport napilap, két vezető magazin, egy tévécsatorna, egy IT magazin és egy videó portál kíséretében, azaz alig néhány ingyenes hírforrás marad meg.

Az általános tartalmú hírek azonban továbbra is ingyenesen állnának a felhasználók rendelkezésére. A fizetős tartalmak a tervek szerint mentesek lennének a hirdetésektől.

A vezető online portálok illetékesei szerint hosszú távon nem fenntartható állapot, hogy ingyen adják a lapok a híreiket - írja a Médiapiac. "A lakosságnak meg kell értenie, hogy értéket termelünk és ennek meg kell fizetni az árát" – hangsúlyozta az egyik cég szóvivője. A NextBig szerint az ötlet nem más, mint ami a kábeltévéseknél jelenleg is működik.

A kezdeményezés hangsúlyozza: a hirdetési bevételek nem képesek kitermelni azoknak a mélyebb elemzéseknek, kisebb látogatottságú témák magasabb hozáadott értékű feldolgozásának árát, amelyekkel ezek a lapok foglalkoznak. Vagyis a legdrágábban előállított tartalmakért, amelyeknek az előállítási költségét más forrásból fedezni nem tudják, jelképes összeget kérnek a lapok.

A nyomtatott média mindig is számított a hirdetési bevételek mellet az olvasók közvetlen fizetésére, akár előfizetés, akár az újságosstandokon eladott lapok formájában.

A Piano tervezi, hogy az internetszolgáltatónál közvetlenül is elő lehessen fizetni a csomagra.

Hozzátették: Szlovákia számára a net terén a fizetőkapus megoldás egyszerűbb, mint másutt, mert sokkal kevesebb tartalomszolgáltató van, mint egy nagy nyugati országban és a szlovák nyelvet csak az országban használják. A szomszédos piacon egyébként jelenleg két és félmillióan neteznek.

Matúš Kostolný, a Sme főszerkesztője az AP hírügynökségnek kifejtette: "Az a fontos, hogy a média ráébredt, valamilyen módon tudatosítania kell a felhasználókban, hogy az internetes tartalom nincs ingyen."

Marian Zima, a Sport Press SRO, igazgatója, a projektben részt vevő sportnapilap kiadója szerint minden kiadóvállalat egyetért abban, "hogy hosszabb távon nem lehet fenntartani az ingyenességet. Meg kell értetni a közvéleménnyel, hogy annak, amit előállítunk hozzáadott értéke van" - mondta Marian Zima az AP hírügynökségnek - "és ezt a hozzáadott értéket meg kell fizetni".

Tomáš Bella, a projektet vezető prágai NextBig cseh-szlovák média tanácsadó vállalat szakértője szerint a Piano a havi díjfizetéssel hasonló üzleti elvet követ, mint a kábeltévé- szolgáltatók.

Bella szerint az átalánydíjas rendszer a legjobb megoldás az olyan, saját nyelvet használó kis országok számára, mint amilyen Szlovákia is, de nem alkalmazható a nagy országokban, mint például az Egyesült Államok, ahol több ezer médiacég versenyez egymással.

Szlovákiában nincsenek a nagy nyomtatott lapok internetes kiadásai mellett csak online megjelenésű lapok, mint Magyarországon a piacvezető Index vagy az Origo.

A netes kalózokon bukhat a projekt?

„Ahogy a filmek és a zene esetében, úgy itt is nagyon könnyű lemásolni egy cikket, és bedobni egy nem fizetős helyre, például egy blogra, vagy máshová“ – mondta a Transparency International Slovakia (TIS) vezetője, Gabriel Šipoš, aki néhány évig a Slovak Press Watch projekt vezetője volt.

Véleménye szerint nagyon nehéz, sőt valószínűleg lehetetlen megakadályozni, hogy a felhasználók a fizetős tartalmakat megosszák más olvasókkal is.

A TIS igazgatója nem tart attól, hogy a portálok teljes tartalmukat fizetőssé tennék. „Ha egy portál teljesen költségtérítésessé válna, nagyon sok látogatót vesztene, az emberek máshová mennének, ahol nagyon hasonló tartalmat kapnának. Minden média sajátos szolgáltatásokat és híreket keres, melyek megkülönböztetik a többitől, és azokat szeretnék fizetőssé tenni“ – magyarázta Šipoš.

A TIS vezetője egyelőre nem tudja értékelni, sikeres lesz-e a rendszer. Ezzel kapcsolatban rámutatott külföldi példákra, ahol a különböző ilyen intézkedések az olvasók számának csökkenéséhez vezettek. „Ők azonban ezt befektetésnek tekintik, mely néhány év múlva visszatérülhet, és az emberek talán megszokják“ – mutatott rá.

Hozzátette: az egyes tartalmak fizetőssé tétele, vagy különböző térítéses szolgáltatások nyújtása nem a nyereség emelését hivatott szolgálni, hanem azon veszteségek kompenzációját, melyek a klasszikus hirdetési formák iránti érdeklődés csökkenése miatt keletkeznek.

A Piano Media projekt május 2-től indul be teljes egészében. Hasonló lépéseket korábban olyan médiaóriások is tettek, mint a The Times, a New York Times, a Financial Times, vagy a Wall Street Journal. Míg a szlovákiai rendszer csak kevés tartalom fizetőssé tételével számol, külföldön már a költségtérítéses hírek más modelljeit is kipróbálták. Néhány külföldi szakértő szerint ez a lépés pozitívan hathat a klasszikus, papír alapú sajtó iránti kereslet csökkenésére.

A New York Times esete

A világ egyik legpatinásabb lapja, a New York Times március végén vezette be a fizetős kaput online felületén. Bár a bevezetést követő négy hétben szimbolikus áron, alig egy dollárért lehet előfizetni a tartalomra, máris csökkenni kezdett a lap forgalma, és a rendszer sajátos logikája számos további problémát is előrevetít - írta nemrég az emasa.hu.

A világon mindenhol kicsi a hajlandóság a netes olvasók körében arra, hogy fizessenek az információkért.

Egyelőre szinte csak annyi látszik kirajzolódni e téren, hogy az átlagnál nagyobb eséllyel leginkább pornográf vagy minőségi üzleti, gazdasági online tartalmakért lehet pénzt kérni.

Mégis, a közéleti sajtó egyre több nagymúltú képviselője dönt úgy, hogy mindezek ellenére lezárja a szabad online hozzáférést a tartalmaihoz, és fizetős kaput állít fel. A legutóbbi, nagy visszhangot kiváltó Murdoch-féle Times-átállás a radikálisabb vonalat képviseli: a Times amellett, hogy semmilyen tartalomhoz nem enged hozzáférni olyanokat, akik nem fizettek, még a keresőket is kitiltotta a cikkeiből. Így nem csak a böngésző, kereső olvasók nem jutnak el a cikkekhez, hanem a lap kizárja magát az online újságírás kereszthivatkozásos rendszeréből is, ami akár rövidtávon is tönkretehet egy médiumot.

A NYT 15 és 35 dollár közötti tarifáért kínálja négy hétre a hozzáférést az oldal tartalmaihoz - mindazoknak, akik havi 20 cikknél többet kívánnak elolvasni.