Alább a a turisztikai fejlesztések területén tevékenykedő Zrt. tanulmánya olvasható.

A fejlesztés hosszú évek óta forog a köztudatban mind állami, mind magánbefektetés tárgyaként, de az elmúlt évek erőteljes próbálkozásai ellenére sem valósult meg egyetlen terv sem. Pedig egy Budapest szintű városban alapvető követelmény egy színvonalas kongresszusi központ, hiszen más európai nagyvárosban akár 2-3 ilyen létesítmény is megtalálható.

A potenciális helyszínek között szerepel és szerepelt többek között a Tüskecsarnok néven ismert épület, a Syma csarnok melletti új épületegyüttes, az Óbudai Hajógyári-szigetre tervezett Álomsziget, a Millenniumi Városközpont, az ELTE új épülettömbjéhez kapcsolódó terület, illetve a már meglévő egyetlen kongresszusi központunk, a Budapest Congress & World Trade Center eredeti tervek szerinti kibővítése.
 
E fejlesztési helyszínek többnyire nem a belvárosban helyezkednek el, ami eltér a korábban felépült európai központok adottságaitól, de ez nem jelent hátrányt, amennyiben a kapcsolt szolgáltatások és az infrastruktúra képes megfelelően kiszolgálni a vendégeket. Ha egy megközelítőleg 3-4 ezer főt befogadni képes kongresszusi központhoz megfelelő férőhelyű szálloda és vendéglátó, illetve szórakoztató egység párosul, kiegészítve magas színvonalú infrastruktúrával, akkor a kihasználtság aránya már csak a menedzsment munkáján múlhat- vélekedik Kiss Zoltán, a Hypo Alpe-Adria Leasing vezérigazgatója.

A kongresszusi központok Európa szerte nem állami, nem is magán-, hanem kivétel nélkül városi tulajdonban vannak. A városok építik meg az ingatlanokat saját turizmusuk fejlesztése, gazdaságuk hosszú távú bővítése érdekében. A források megteremtése viszont nyugaton sem egyszerű feladat: egy 3-4 ezer főt befogadni képes létesítmény felépítése 30-40 milliárd forintba is kerülhet. Ha közpénzből valósul meg a beruházás, az elsősorban fővárosi forrásokat jelenthet - esetleges állami támogatással -, hiszen egy ilyen központ hozadéka elsősorban a várost érinti, és nem terjed ki az egész országra. Magyarország és Budapest azonban jelenleg nem tartozik a forrásfelesleggel küzdő országok és városok táborába, így a beruházás sorsa a következő években nagy valószínűséggel az Uniós forrásokon vagy magánbefektetők ilyen célú szándékain múlik.
 
Egy kongresszusi központ megtérülése rengeteg tényező függvénye. A létesítmény saját bevételei a bérleti díjakra és a magáncégek számára kiszervezett szolgáltatások utáni jutalékokra terjednek ki, így a fenntartás költségeit ebből kell kigazdálkodni. Ez a legtöbb esetben hosszú távon lehetséges, persze minden a megtérülési mutatók számítási metodikáján múlik. Edinburgh-ban például 3 év után sikerült nyereségesnek kimutatni a helyi kongresszusi központot, olyan statisztikai adatok segítségével, melyek az egész városra kimutatják a központban rendezett események gazdasági hatásait. Madridban még statisztikai „trükkökhöz” sem kellett folyamodni, hiszen a madridi kongresszusi központ önmagában képes nyereséget felmutatni, ami az állami szinten is kimagasló marketingnek, a hatalmas számú rendezvénynek, illetve a központ szerencsés természeti és gazdasági adottságainak is köszönhető.
 
Budapesten egy átlagos, 60-70 százalékos kihasználtsági mutató mellett 20-30 év alatt térülne meg a beruházás, amihez azonban számos addicionális szolgáltatásnak is kapcsolódnia kell, mint szálloda, éttermek, kávézók, pubok, az adottságok között pedig feltétel a megfelelő tömegközlekedés, a jó parkolási lehetőség, és a színvonalas általános infrastruktúra. A befektető szempontjából a konferencia-turizmus a kapcsolt szolgáltatások miatt jelenthet potenciált, hiszen könnyű belátni, hogy egy szállodákkal, éttermekkel, kávézókkal, sörözőkkel összekötött kongresszusi központ olyan, mint egy éjszakai táncos szórakozóhely, ahol a tánctér költségét sosem a belépők árából kívánják visszahozni, hanem az ott elfogyasztott ételekből és italokból. Erre építve a fejlesztő – akár a privát szférából, akár önkormányzati területről – könnyebben talál finanszírozó partnert is, hiszen egy konferenciaközpont mögött már nem csak városimázs javító elképzelések, hanem komoly gazdaságossági számítások állnak. 
 
 
Kongresszusi körkép – hogyan javíthat Budapest?
 
Bár a közép-kelet-európai városokkal összevetve Budapest nem szerepel rosszul a kongresszusok ranglistáján, a potenciál megtartása és a nagyobb rendezvények idevonzása érdekében indokolt lenne a fejlesztés. Varsó és Pozsony nem nevezhető számottevő versenytársnak, az igazi rivális Bécs, ahol összesen 5 db nagyobb konferencia központ található, az alább említettek közül a legnagyobb 4 320 fő befogadására alkalmas, míg a többi 2 700, 2 500, 1 700, illetve 1000 férőhelyes.

E kapacitással Párizs után Bécs bizonyult a második legnépszerűbb konferencia-fővárosnak Európában. Az elmúlt évben, az osztrák fővárosban 316 alkalommal került sor háromszáz főnél nagyobb nemzetközi kongresszus megrendezésére.
 
A kapacitáskülönbségtől eltekintve Bécs és Budapest paramétereit tekintve a fő eltérések az atmoszférában illetve az ár-érték arányos szolgáltatási különbségekben rejlenek, melyből előbbi inkább Bécsnek, míg utóbbi egyértelműen Budapestnek kedvez. Ennek tudatában Budapestnek valójában nem olcsóbbnak kellene lennie, hanem magasabb szintű szolgáltatást kellene nyújtania a kedvezőbb eredmények eléréséhez.

A két vezető fővárost messze leszakadva követő ’boly’ tagjai Brüsszel, Genova, Helsinki, Barcelona, London és Amszterdam évi 100 és 200 közötti kongresszusszámmal. S végül a tízes lista végére felkerült két közép-kelet-európai helyszín Budapest és Prága. Pozsonyban a jelentős fejlesztések ellenére sem épült még versenyképes befogadó kapacitással rendelkező helyszín, Varsó pedig a város adottságait tekintve kevésbé vonzó helyszínnek bizonyult.