2024. március 19-én a japán jegybank 17 év után alapkamatot emelt. Ezzel véget ért a 2016 eleje óta tartó negatív kamatokkal jellemezhető időszak Japánban és egyúttal globálisan is. A Japánban évtizedek óta ismeretlen tartósnak tűnő inflációs nyomás miatt lépett a jegybank a kamatemelés útjára. Bár a januári 2,2 százalékos éves inflációs ráta a tavalyi évhez képest enyhébb árdinamikát jelzett, a jegybank vezetése a jövőbe tekintve mégis úgy látta, hogy a japán inflációs folyamatok fordulóponthoz értek. Az egyik fő ok, hogy a japán nagyvállalatok 2024-re 5,3 százalékos, 1993 óta nem látott béremelésről állapodtak meg, ami az inflációs ráta fenntarthatóságát jelzi, így reális esélye van, hogy véget ért a több évtizedes deflációs kockázat Japánban.
A világ jelentős gazdaságaiban eltérő inflációs pályák mutatkoznak a Covid-válság óta.
Japán nagy megkésettséggel lépett a szigorítás útjára, mert a Covid után 2021–2022-ben sem emelkedett jelentősen az és az energiaárak begyűrűzése is korlátozottan emelte az árakat. Az alacsony japán inflációnak a Covid-válság után azonban az 1990-es évek közepétől tartó deflációs nyomás miatt nem feltétlenül volt pozitív a gazdaságpolitikai olvasata. Továbbra is deflációs kockázatot jelzett. Ez a trend tört meg az idei évben.
Kína is elkerülte a Covid utáni kiugró áremelkedési trendet, végig 3 százalék alatt maradt az éves inflációs ráta. Emiatt az utóbbi években a növekedési és az ingatlanpiaci kihívásokat is figyelembe véve fokozatos, óvatos kamatcsökkentéseket hajtott végre a kínai jegybank és ennek folytatása várható.
A világ más részein azonban 2022-ben megindult a határozott monetáris szigorítás, reakcióként a fejlett országok többségében több évtizede nem látott inflációs hullámra. A nagy jegybankok közül a Fed kezdte meg először a szigorítást a kamatokban, az EKB némileg később lépett. A két nagy jegybank szigorításában a különbség, hogy az EKB határozottabb volt a mérlegének csökkentésében, míg a Fed ebben jóval óvatosabbnak mutatkozott. Az infláció mindkét esetben csökkent, de jelentős a különbség a gazdasági dinamikában és a fiskális pozícióban. Az IMF kimutatása szerint 2023-ban az USA-ban volt a fejlett országok között a legmagasabb ciklikusan kiigazított hiány, a 8,8 százaléka, miközben az euróövezetben mindössze 3,3 százalék volt.
Mindezek miatt 2024 elejére új kérdés körvonalazódik az infláció kapcsán.
Azok az országok, amelyek több évtizedes rekordot jelentő inflációs nyomással szembesültek, mostanra a jelentős dezinfláció után az inflációs célt megközelítve a monetáris lazítás megkezdésén, annak időzítésén gondolkodnak.
Az euróövezet inflációs rátája trendszerűen csökken. Az utóbbi öt hónapban az euróövezetben mért 3 százalék alatti inflációs ráta jelentősen megközelítette a 2 százalékos célt. Az infláció szerkezetét vizsgálva széles termékcsoportokban volt megfigyelhető az inflációcsökkenés és a bázishatások a következő hónapokban is támogatják az árdinamika mérséklődését. Az euróövezet gazdasága immár öt negyedéve stagnálásban van, így növekedési oldalról és a bérdinamika oldaláról sem várható, hogy az infláció jelentősen emelkedne az elkövetkező negyedévekben.
Az Egyesült Államokban továbbra is folytatódik az inflációs vita. Bár az éves inflációs ráta az USA-ban is jelentősen csökkent a 2022-es inflációs csúcsról, tavaly nyár óta megállt a fogyasztóiár-indexszel mért ráta csökkenése és 3 százalék fölött stabilizálódott. Igaz, a Fed által preferált PCE inflációs ráta már 2023 novembere óta 3 százalék alatt van. A feléledő vita lényege, hogy az inflációs ráta a mostani szintről emelkedni fog vagy lassan közelít a 2 százalékos célhoz. Mivel a munkaerőpiacon a rekord feszes állapothoz képest enyhe és csupán néhány szektorban mutatkozó jele van a kondíciók romlásának, a felfelé lepi meg az elemzőket és a fiskális politika háborús időszakokban jellemző deficitet fut, több felfelé mutató inflációs kockázat azonosítható az USA-ban, mint az euróövezetben.
Összességében a korábbi éveket jellemző drasztikus globális infláció emelkedése véget ért.
Mindezekkel együtt a jegybankok óvatosak. Számos tényező befolyásolja az infláció jövőben várható pályáját a geopolitikától a hazai gazdaságpolitikai ágak összehangolásáig. A Fed kitart a lassabb kamatcsökkentést jelző pályája mellett és az euróövezet sem kapkod a lazítással. Minden szereplő igyekszik megbizonyosodni arról, hogy az infláció mérséklődése tartós lesz. Kína esete tűnik kakukktojásnak, ahol az elmúlt évek lazítása ellenére folytatódott a dezinfláció, sőt az elmúlt egy év felében negatív tartományba került az inflációs ráta. Az inflációs trendek és a kockázatok a világgazdaság fő pontjain eltérően alakulnak, de a jegybankok ügyelnek arra, hogy az 1970-es évek hibáit ne kövessék el újra.
