Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője:
„A politikai haszonszerzés szempontjából mindenképpen nagyon erős eszközről beszélhetünk: ha van valami, amiben a nagy pártok egyetértenek, az az, hogy a nyugdíjasok mintegy 3 milliós csoportja nélkül nemigen lehet választást nyerni. Ráadásul a Fidesz is egyre inkább »elöregedő« párt: szimpatizánsai átlagéletkora folyamatosan nő, míg a fiatal választók körében az LMP és a Jobbik nyer mind nagyobb teret. Kérdés azonban, hogy egy ilyen feszült költségvetési évben pontosan mennyit és miből osztogat az állam. Bár a nyugdíjasoknak minden plusz forint nagyon sokat számít, talán ennél is fontosabb, hogy a kormány hogyan kívánja hosszú távon fenntarthatóvá tenni a meglévő, 12 hónapos nyugdíjrendszert.”
Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem professzora:
„Az adott gazdasági körülmények között nem tartom szerencsésnek a nyugdíjak bármilyen – átmeneti vagy tartós – emelését. A csökkenő GDP mellett ugyanis a nyugdíjemelés egy olyan redisztribúciót jelent, amelyben a jövedelem az aktívaktól az inaktívak felé áramlik. Ez pedig csak felerősíti azt a folyamatot, hogy a fiatalok még inkább külföldön fognak munkát vállalni. Az aktív munkaerő csökkenése pedig a GDP további csökkenéséhez, vagyis az elosztható források permanens szűküléséhez vezet. A választók támogatásának megszerzésére irányuló, átmenetinek szánt intézkedésnek tehát tartós következményei lesznek. A magyar gazdaság tartósan beragad a hibás újraelosztás ördögi körébe, az elmaradottság csapdájába.”
Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ politikai elemzője:
„A 13. havi nyugdíj/juttatás körül vannak bizonytalansági tényezők; ilyen például a világgazdasági környezet, az euróválság, a német gazdaság esetleges leállása. A 2013-as költségvetést is kockázatok veszik körül: többek között az online pénztárgépekből vagy az e-útdíjból befolyó bevétel bizonytalansága, a gazdaság folytatódó recessziója. A nyugdíjak emelésére tehát nem lesz könnyű megtalálni a fedezetet, bár egy 15 ezer milliárd forintos büdzsé esetében – akár átcsoportosításokkal – nem is feltétlenül lehetetlen. Különösen olyan elsőrangú politikai érdek esetén, miszerint a kormánynak jóban kell lennie a mintegy 3 millió szavazóképes nyugdíjas réteggel. Elvégre hatalmon maradása múlhat ezen.”
Németh György nyugdíj-szakértő:
„Elvi alapon semmi kifogásom nincs az ellen, hogy a reálérték-őrző nyugdíjakat valamiféle prémium egészítse ki – feltéve, hogy a gazdasági növekedés robosztus, tisztességesen emelkednek a bérek, a költségvetésbe ömlenek az adóbevételek. Erre azonban a magyar gazdaság már legalább öt éve nem képes és várhatóan legalább ugyanennyi ideig nem is lesz. A zsugorodó gazdaság, az alacsonyan stagnáló foglalkoztatás és a csökkenő reálbérek világában a nyugdíjak reálérték-őrzése relatíve privilegizált helyzetet biztosít a nyugdíjasoknak. Magam a kormány helyében inkább az élelmiszerek áfájának nagyarányú csökkentésével indulnék harcba az élelmiszer-feketegazdaság visszaszorításáért – és a szavazatokért.”
Némethné Jankovics Györgyi, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke:
„Mint nyugdíjas érdekvédő, örülnék a nyugdíjasok életminőségét javító tervnek. De felelős állampolgár is vagyok, így azt vallom, hogy az az intézkedés, amelynek nincs meg a gazdasági alapja, nem jó intézkedés. Ráadásul bármelyik elképzelés (a 13. havi nyugdíj vagy az egyszeri kiegészítés) valósul meg, az gerjeszti a generációk közti feszültséget, veszélyezteti a viszonylagos társadalmi békét. Végül az elmúlt 2,5 év tapasztalatai alapján azt kell mondanom, a javaslat mögött nem a generáció iránti lojalitás, mint inkább szavazatszerző szándék húzódik meg. Ezt a véleményemet szívesen árnyalnám, ha az ellenzék pártjai is felsorakoznának a javasolt intézkedés mögé, egyetértve azzal.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.