Ezért lesz elkerülhetetlen a jelentős húsdrágulás

Az elmúlt 6-8 hétben robbanásszerűen emelkedett a sertésár: 60 százalékos drágulás történt a német jegyzésben. A hasított félsertés kilónkénti ára 1,95 euró volt legutóbb, ez – mivel a hazai árak meghatározásában nagy a súlya a német jegyzésnek – az élő sertéseknél Magyarországon is 600 forint körüli árat hoz magával, ami szintén 60 százalék körüli árnövekedés – mondta a VG-nek Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének (Hússzövetség) elnöke.

A sertéstartóknak ez fellélegzést hozhat, hiszen a takarmányár, az energia-, a munkaerő- és minden egyéb költség is emelkedett. Éder Tamás ugyan a sertéstartás önköltsége ügyében nem kívánt nyilatkozni, de sertéspiaci berkekben az a nézet, hogy ez az ár egy átlagos hizlalónál már némi jövedelmet is tartalmaz. Azt viszont ő is elmondta, hogy ha ez így is van, még távol áll attól, hogy kompenzálja az elmúlt körülbelül másfél év veszteségeit. Ráadásul „benne van a levegőben”, hogy a takarmány- és egyéb termelési költségek tovább növekednek, így könnyen elolvadhat a mostani nyereség is. 

A sertésárrobbanás olyan helyzetben érte a vágóhidakat és a készítménygyártókat, amikor minden költségük növekedett. Az energiára dupla, de akár többszörös árat kell fizetniük, eközben pedig az ellátási láncokban súlyos problémák alakultak ki. Most főként azért, mert egy sor csomagoló- és adalékanyagról derült ki, hogy közvetve vagy közvetlenül, részben vagy egészben Ukrajnából vagy Oroszországból származik. Ezek az ellátásilánc-zavarok pedig azonnal meglátszanak a termeléshez szükséges anyagok, mint például a papír vagy a csomagolóanyagok árain.

Ezekre a termékekre most nem következő havi árajánlatokat kapnak a cégek, hanem napi szintűeket, és másnapra már nem biztos, hogy él az ajánlat, mert egyszerűen nem lesz áru

– érzékeltette a helyzetet a Hússzövetség elnöke.

Ez egyébként a gazdaság minden ágazatára jellemző, nyilván megjelent a húsiparban is, és erre jött még rá a 60 százalékos, szinte egyik pillanatról a másikra végbemenő élőállatár-emelkedés. Ez a vágóhidaknak azonnali költségnövekedést okoz, ami miatt egész Európában minden húsipari szereplő próbálja kisebb-nagyobb áremelésekkel kompenzálni az értékesítési árakban az önköltségeit. Hivatalos adat erre nincs, de piaci információk szerint egyértelműnek látszik, hogy egyelőre még megközelíteniük sem sikerült az önköltség emelkedésének mértékét – jelentette ki Éder Tamás.

Szerinte ezek alapján egészen biztos, hogy minden egyes vágóhíd – nemcsak Magyarországon, hanem Európában is – már hét-nyolc hete veszteséget kénytelen elkönyvelni. A húsipari cégek ezért arra kérték kereskedelmi partnereiket, hogy az áremelési próbálkozásokat most ne a hagyományos eljárásaikkal kezeljék, vagyis ne hónapokig tartson a folyamat. A magyar húsipari szereplők nagy többségének ugyanis nincs olyan tartaléka, amivel többhetes vagy több hónapos veszteségeket kezelni tudnának. 

A kereskedőknek ezt nyilván tovább kell hárítaniuk a fogyasztókra, így a húsiparosok arra számítanak, hogy az emelkedő áraknak lesz a fogyasztást visszafogó hatásuk is. Éder Tamás szerint azonban ez még mindig kisebb kár annál, mint ha heteken-hónapokon keresztül tetemes veszteséggel kell továbbadniuk az árut a partnereknek. A húskészítménygyártóknál ez még nagyon az elején jár, ebben a szegmensben hosszabb ideig tart a költségnövekedések elismertetése – tette hozzá.

Az iparág elmúlt évi eredményét firtató kérdésre a Hússzövetség elnöke elmondta, hogy ugyan pontos számok még nincsenek, de a mezőgazdasági termelői és a feldolgozói értékesítési árindexek összevetéséből arra lehet következtetni, hogy a húsipar nagy átlagban valószínűleg a 2020-as szinten teljesített, ez a NAV adatai és az Agrárközgazdasági Intézet számítása szerint – a húsfeldolgozás, -tartósítás, húskészítménygyártás szakágazatban – árbevétel-arányosan 2,3 százalék volt.

Berobbant az új egyensúly

A jelenlegi sertéspiaci helyzet előzménye, hogy tavaly kora tavasz óta túlkínálat volt az uniós piacon Kína importigényének csökkenése miatt. Ebben a helyzetben márciustól folyamatosan, de szolidan csökkent vagy stagnált az ár, egészen az idei év elejéig. Ezen az árszinten a tenyésztők az önköltség alatt értékesítették a sertést, gyakorlatilag egész Európában. Eközben pedig – már az orosz–ukrán háború előtt is – a takarmányárak folyamatosan emelkedtek. Erre a szokásos piaci szabályoknak megfelelően reagáltak a tenyésztők: a legtöbb országban csökkentették az állományt, ami előrevetítette azt, hogy előbb-utóbb egy új piaci egyensúlyi ár alakul ki.