Kiforrott autó kontra kényeztető modell

Noha vannak olyan szabadidő-autók a piacon, amelyekkel kapcsolatban felmerül a sportos jelző használata, az öntöltő hibrid motoros, középkategóriás japán modelleknél ez inkább csak látszat; bár 200 lóerő körüli rendszerteljesítményűek, ezek inkább spórolós lóerők. A Honda már nem is kínálja a korábban alapmotornak adott 1,5-ös turbót, a Toyotánál csak azért van kínálatban a 2,0 literes szívó alapmotor, hogy ha valaki a hibridnél hamarabb akar beülni az autójába, megtehesse.

Stílus, formaterv

Noha egymástól függetlenül fejlesztett konkurensekről van szó, méretek tekintetében szinte milliméterre egyformák a karosszériák, mégis, a formatervezők eltérő megjelenéssel ruházták fel őket, a CR-V orra például alacsony, míg a RAV4-esé magas; érdekes, hogy a kínai piacon kínált alternatív modelleknél (Honda Breeze, Toyota Wildlander) pont fordítva van ez. Az övvonal felfelé kanyarításával, az oldalt messze előrenyúló hátsó lámpával palástolják a Honda formatervezői, mekkora dobozt hordoz a CR-V, a SportLine felszereltség kívül fekete felniket és hűtőrácsot jelent, bent fekete fahatású díszbetéteket és fekete bőrkárpitot.

A Toyotánál sokkal több karaktervonalat látunk, meg azt, hogy a Black Edition limitált széria nevének megfelelően mindenhol fekete – ráadásul fényezett –, és ez igaz a belsőre is.

Utastér, praktikum

Egyterűeket megszégyenítő megoldásokkal dolgozik a Honda, nagyon tágas az utastér második sora, a megközelítés is könnyű a majdnem derékszögben feltáruló ajtókon keresztül. A digitális műszeregység három kisebb képernyőből áll, még bőven találunk fizikai kapcsolókat a műszerfalon, néhol még sokat is: feleslegesen bonyolították a váltóvezérlést. Itt és az érintőképernyő melletti nagy fekete felületeken nagyon látszik az ujjnyom és a por, egyébként nem lehet panasz az anyaghasználatra – érdekes, hogy a SportLine felszereltségnél a Black Edition feliratot hímezik a bőrkárpitba.

A Toyota utastere érezhetően szűkebb azáltal, hogy a vezető rendelkezésére álló térből kicsit többet rabol a középkonzol és az ajtókárpit, a második sorban is van elég hely, de a Honda azért többet nyújt. A műszerfalon magasabbra kerül az érintőképernyő, így könnyebb követni a navigációt, a hagyományos előválasztó kar előtt találjuk az indukciós telefontöltő-fiókot.

Alaphelyzetben tágasabb a RAV4-es csomagtartója, bővítés után már egálban vannak a karosszériák, a használhatóságot rontja a Toyota sokkal kisebb terhelhetősége (a második hajtómotor miatt nehezebb).

Hajtáslánc, vezethetőség

A Honda e:HEV rendszere alacsony tempónál hatótávnövelős elektromos hajtásként működik, a belső égésű motor csak országúti tempótól hajtja ténylegesen az első kerekeket – a hagyományos, kardántengelyes összkerékhajtás 670 000 forintos extra, a tesztautóban nem volt benne –, a belső égésű motor 2,0 literes, négyhengeres. Finoman dolgozik a hajtás, amiben az aktív zajkioltásnak is szerepe van, autópályán mélyre kell nyomni a gázpedált ahhoz, hogy érdemi gyorsulást kapjunk, mert alapból üzemanyag-takarékosan, óvatosan növeli ilyenkor a tempót a CR-V.

A Toyota klasszikus hibrid hajtásánál egy 2,5 literes benzinmotor és egy villanymotor hajt be egy bolygóműbe, ami aztán az első kerekeket forgatja, az összkerékhajtás felára 800 000 forint, és a hátsó tengelyre beépített második villanymotorral valósítják meg – hatékonyabb, hogy csak akkor hajt, ha szükség van rá, cserében állandóan hordozza a túlsúlyt. A nagyobb teljesítmény érezhető a RAV4-es volánja mögött is, a felfüggesztés hangolása nem annyira kényelmes, mint a Hondánál, viszont jobban viselkedik kanyarokban, kisebb a karosszériadőlés, jobbak a kormányreakciók.

Ár, felszereltség

Azonos műszaki tartalom (elsőkerék-meghajtás) mellett 411 000 forint a különbség a CR-V e:HEV SportLine és a RAV4 2.5 Hybrid Black Edition között, ami minimális eltérés a 14 milliós kategóriában, és magyarázható azzal, hogy a Toyota egy kicsit több extrát kínál. Az eltérő hibrid rendszerek ellenére gyakorlatilag egyforma a fogyasztásuk, a tapasztalható eltérés annak köszönhető, hogy a CR-V több időt töltött városban, míg a RAV4-es autópályán; országúti tempóig 6,0 liter alatti, afelett 7,0 liter körüli fogyasztással lehet kalkulálni mindkettőnél.

Összegzés

Kiforrottabb autó a Honda, tágasabb a karosszériája, kényelmesebb hangolású a felfüggesztése. A Toyota jobban kanyarodik, több extrával kényeztet és erősebb. Egyikben sem csalódik az ember, a CR-V-vel azok járnak jól, akik a lehető legjobb közlekedési eszközre vágynak, míg a Toyota volánja mögött vezetési élményt is át lehet élni – az SUV-okra jellemző korlátok mellett.