A szükséghelyzetet az okozhatja Varga Mihály szerint, hogy „nem látjuk előre, mi történik majd a devizafinanszírozásban vagy a devizapiacokon”. A Gazdasági Rádiónak adott nyilatkozatában ugyanakkor fontos érdeknek nevezte, hogy a magyar kormánynak az ország stratégiailag legfontosabb cégére rálátása legyen. Közléséből nem derült ki, mekkora „rálátást” kíván megtartani az állam, s hogy e rálátás mennyivel lehet kisebb a mostani, tényleges befolyásánál.
Nehéz megmondani, hogy az államtitkár által hivatkozott devizafinanszírozási és devizapiaci mozgásokat mennyivel lehetett jobban előre látni akkor, amikor május végén az állam 1,88 milliárd euróért megvette a Mol 21,2 százalékát az orosz társaságtól. Tény viszont, hogy azóta – főleg pedig június közepe óta – jelentősen romlott az európai adósságválság helyzete. Az is tény, hogy májusban a Molnak az orosz befolyástól való megvédése volt az elsődleges szempont, az, hogy az ügylet nem terhelte a költségvetést, mert az IMF-keret felhasználásával került rá sor.
Mostanra tehát megváltozott a helyzet. „A Mollal kapcsolatos kormányzati stratégia ismeretében kicsi a valószínűsége, hogy az állam valóban eladjon valamekkora Mol-hányadot. Erre legfeljebb valamely vészforgatókönyv esetén kerülhet sor, például ha az állam nem vagy csak nagyon magas hozam mellett tud kötvényt kibocsátani” – válaszolt a Világgazdaságnak a Deutsche Bank elemzője. Várkonyi Gergely szerint maga a pénteki bejelentés ténye is a tényleges eladási szándék ellen szól, hiszen egy ilyen közlés általában lenyomja az érintett részvények árfolyamát. „Ha az állam mégis el akar adni valamekkora Mol-hánya-dot, akkor a Mol részéről történő sajátrészvény-vásárlás tűnik a legéletképesebb megoldásnak” – mutatott rá Várkonyi Gergely. Így ugyanis nem kerülhetnek megint ellenőrizetlen kezekbe a társaság papírjai, mint tőzsdei értékesítés esetén, és nem növeli az ügylet a költségvetési kiadásokat sem, mint akkor, ha mondjuk az MVM vásárolná meg a felkínált részt. A Molnak ezenkívül forrása és jogi lehetősége is van a sajátrészvény-vásárlásra. Más kérdés, hogy megtérülési szempontból a Mol valószínűleg inkább beruházásra fordítaná rendelkezésre álló forrásait.
Herczenik Ákos, a Raiffeisen elemzője sem gondolja, hogy az állam el akarná adni az általa stratégiailag fontosnak tartott részesedés egy részét. Mint a Világgazdaság Online-nak elmondta, ha értékesítenének is belőle, akkor sem öntenék a piacra a papírokat, hanem szakmai befektetőknek, illetve alapoknak adnák el, ennek következtében nem kell árfolyamesésre számítani. Herczenik Ákos azt is fontosnak tartotta kiemelni, nem biztos, hogy egyes szereplők negatívan értékelnék, ha az állam eladna Mol-papírjaiból, mert többen tartanak az állami befolyástól.
Az olajtársaság részvényeinek árfolyama a pénteki nyitás után 20 695 forintra emelkedett a Budapesti Értéktőzsdén, majd a bejelentést követően folyamatosan esett. Délután jegyezték 19 960 forinton is, ez az előző napi záróárnál 2,2 százalékkal volt alacsonyabb. Az állam részvényenként 23 000 ezer forintot fizetett a Szurgutnyeftyegaznak, vagyis veszít, ha ennél kevesebbért értékesít.
Törvényes az irányítás
Törvényesen szerezte meg az INA irányítási jogait a Mol – közölte a horvát versenyfelügyelet állásfoglalására hivatkozva szombaton az index.hr hírportál. A hatóság az INA négy, a horvát kormányt képviselő felügyelőbizottsági tagjának múlt hónapban küldött indítványára válaszolva adta ki állásfoglalását. Eszerint pedig nincs meg a feltétele annak, hogy a hatóság felülvizsgálja a 2009-es döntését.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.