A helyi hinduk megoldották, hogy szent tavuk legyen

A gyarmatosítók afrikai rabszolgákat hoztak, akiket a cukornádültetvényeken dolgoztattak. 1810-ben mindkét szigetet Nagy-Britanniának ítélték, de a francia és a keverék kreol lakosság megtartotta saját nyelvét és kultúráját. A rabszolga-felszabadítás után a szigeten egyre több indiai iparos és kínai kereskedő telepedett le – mára ők alkotják az 1,2 milliós lakosság javarészét. A sziget 1968-tól a Brit Nemzetközösséghez tartozó önálló állam és turistaparadicsom - bár az itt élők többsége ma is szerény körülmények között él.

Bár Afrikához esik a legközelebb, történelmében és mindennapi életében az angol, a francia és az indiai hatás érvényesül. A Madagaszkártól 900 kilométerre keletre fekvő sziget egy korai arab látogatást és egy kudarcba fulladt holland kísérletet leszámítva egészen a 18. századig, a francia gyarmatosításig lakatlan volt. A franciák Ile de France-nak nevezték, de végül a hollandok által Maurits von Nassau herceg nevéből kovácsolt elnevezés került a köztudatba.

Ha valami azonnal megragadja az idelátogatót, az a kulturális sokszínűség. A hivatalos nyelv az angol, de használatos a kreol, francia, hindi és kínai nyelv is, és a városokban békésen megférnek egymás mellett a díszes katolikus székesegyházak, puritán anglikán templomok, mecsetek, kínai pagodák, sőt a buddhista sztúpák is.

Nem is csoda, hogy majdnem minden hétre esik egy-egy felvonulással, tánccal, tűzen járással vagy egyéb látványossággal megtoldott színes vallási ünnep. A helyi hinduk még azt is „megoldották”, hogy szent tavuk legyen – a Grand Bassin nevű tóra egyszerűen ráfogták, hogy a Gangesz vize tör fel benne. A sokszínűség és varázslat a zenében és a konyhaművészetben is megmutatkozik. n

Bélyegnagyhatalom

Mauritius – Anglia, Svájc és Brazília után – a világon a negyedik olyan ország, amely bélyeget adott ki. A kék Mauritius, amelynek mindössze tizenkét példánya ismert (a vörös Mauritiusnak tizennégy) a legendásan ritka bélyegek szimbóluma, és több krimi főszereplője. A Viktória királynőt ábrázoló, rossz papírminőségű bélyegeket a kormányzó bankettjére szóló meghívókhoz készítették 1847-ben, s állítólag hibásan nyomtatták. Egy olyan borítékért, amelyen a kék és a vörös Mauritius is szerepel, négymillió dollárt fizetett egy gyűjtő.