Elakadt a távhőár-képzés

A Magyar Energia Hivatal (MEH) időben elküldte a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak (NFM) a távfő októbertől hatályos, hatósági termelői árára vonatkozó ajánlatát, amely lapunk információi szerint erőmű-társaságonként eltérő mértékű, néhány százalékos áremelési javaslatot tartalmazott. Az emelés amúgy is törvényszerű lenne annak ismeretében, hogy a MEH a kalkuláció alapjául a termelők 2010-es, elismert költségeit vette figyelembe, azóta pedig az infláció mintegy 10 százalékos volt, de a hőtermeléshez használt gáz ára pedig átlagosan 2,4-5,4 százalékkal emelkedett attól függően, hogy versenypiaci, vagy olajár-indexált árképlet szerinti árat veszünk-e figyelembe. A gáz ára azért nagyon fontos tényező, mert a hazai távhőtermelés meghatározó része gáz tüzelésén alapul, így a gáz ára teszi ki a hődíj 80-85 százalékát.

Úgy tudjuk, az NFM kis módosításokkal egyet értett a MEH áremelési javaslatával. Bár hivatalosan a szakminiszter mondja ki a hatósági árakról a végső szót, az ügy magasabban, a politikusok szintjén akadt el. Ha pedig nincs új termelői ár, akkor érthető, hogy miért nem hirdették ki a termelői áron alapuló, s nyilván áremelkedést tartalmazó, október elejétől hatályos végfelhasználói árait sem.

Az ügy amiatt kényes, hogyha a mostaninál magasabb lakossági távhőárakat jelentenek be, az ellentétes lenne az emelés szükségtelenségét állító, korábbi, hivatalos nyilatkozatokkal. Az viszont a hatályos szabályozásba ütközne, ha a hőtermelőknél nem keletkezne 4,5 százalékos, eszközarányos nyereség.

2013 első negyedévétől ráadásul további költség rakódik a hőtermelőkre amiatt, hogy beindul az EU új szén-doixod kvótakereskedelmi rendszere. Ekkortól a mostaninál kevesebb ingyenes kvóta osztható szét az erőműtársaságok között, vagyis többet kell fizetniük üvegházhatású gáz kibocsátásuk után. A lapunkhoz eljutatott szakmai számítások szerint összességében a fenti, hőár-emelő tényezők mellett átlagosan mintegy 8 százalékos termelői áremelésre lenne szükség ahhoz, hogy a termelőknél megjelenjen a 4,5 százalékos nyereség.

A termelőknek a nyereségük mellett közelgő tulajdonosváltásuk miatt is fájhat a feje. „Középtávon elérendő cél a hőtermelés és a hőtovábbítás/értékesítés egy kézbe, lehetőleg önkormányzati tulajdonba kerülése” – szerepel a szakmai közönség előtt Holoda Attila energiaügyi helyettes államtitkár által bemutatott a Távhőfejlesztési Cselekvési Tervben. Már a meglévő önkormányzati-törvény is önkormányzati feladatnak jelöli ki a távhőellátást, de az önkormányzatok e feladatukat piaci szereplőkkel való szerződéseken keresztül is teljesíthetik. Változást tehát a tulajdonviszonyok változása hozhat. Ennek részleteiről – hány év értendő középtávon, hogyan és milyen forrásból történne az eszközök átadása – még nem sok hangzott el, részletek a november 30-ra elkészülő, végleges tervtől várható. Ez utóbbi, szakmai egyeztetés után még az idén a kormány elé kerülne. Ma a hazai távhőtermelők döntő többsége belföldi és külföldi magáncégek birtokában van, a távhőszolgáltatók többsége viszont már települési ellenőrzés alatt működnek.

A szintén készülő Nemzeti Fejlesztés 2020 dokumentum egyebek mellett a távhőtermelésben felhasznált gáz kiváltására ad útmutatót: eszerint a megújulók és a hulladékok hasznosítására, illetve az éjszakai áram használatára kellene összpontosítani.

Az orosz importból származó olajár-indexált árképlet az év utolsó negyedében 560 dollárt határoz meg ezer köbméterenként az előző negyed évi 490 dollár után, vagyis nem sok jót ígér a továbbiakra nézve sem. Igaz, a két nagykereskedő (E.On, Tigáz) nem ezt az árat fizeti, hanem egy olyat, amelybe belekeverik a 20-40 százalékkal alacsonyabb spotpiaci árat is. Az erőműtársaságok persze vásárolhatnának tisztán a szabadpiacról is, Ausztria felől beérkező, olcsóbb piaci gázt is, ám az ezt lehetővé tévő kapacitások nagy részét az E.On Földgáz Trade és az MVM Partner számára különítette el a szabályozás, a közintézményi és lakossági gázárak alacsonyan tartása céljából. Mindössze egy évig élt (tehát már nem él) az a rendszer is, amelyen keresztül a biztonsági gáztárolóban lévő készletből lehetett vételezni az MVM Partneren keresztül. Piaci forrásaink szerint az MVM Partner eladta a rá bízott gáz egészét a hőtermelőknek annak ellenére, hogy a tavaly júliusban indult gázév elején még szerény kereslettel találkozott.