Erdélyt látni és megmászni

Múltunk legnemesebbjeinek emlékét őrzik az apró falvak, feledésbe hajló hagyományainkat az emberek. A politika azonban korábban az osztrák oldalnál is erősebb szálakból szőttek vasfüggönyt a román-magyar határra, ezért jó néhány évtizeden át csak a különösen eltökéltek barangoltak Erdélyben. Mindez azonban már a múlté.

Fordult a kocka, és egyre többen töltik szabadságukat a Maros-völgyében, a Hargitán vagy a Gyulai Havasokban. Ha fizetésre kerül a sor, nem kétséges: rokonok közt járunk – a szolgáltatás, a termék színvonala változó, ám az ár már EU-konform. Románia sokáig tiltotta, később tűrte, ma már támogatja az erdélyi turizmust.

Ferenc József is

felkapaszkodott Sólyomkőre

Régen csak rokonok szállhattak meg magánházaknál Romániában – ma már virágzik a falusi turizmus. A kétes komfortú kabánák (turistaszállók) és a hasonló színvonalú, ám jóval drágább hotelek helyett sok magyar veszi igénybe ezt a vendéglátói formát. Mi egy tusnádi család otthonát választottuk bázisul, innen indultunk felderíteni a Székelyföldet. Tusnádfürdő mindössze hét kilométer, mégis egy másik világ. Itt ködös ősz, ott verőfényes nyár. És az Olt kanyarulatai felett magasodó Sólyomkő közel hozza a messzit. Nem csoda, hogy a Tátra csúcsain edződött Ferenc József is vállalta e szikla megmászását még 1852-ben. A kaptatón kapaszkodva tisztelettel adózunk a császár és a csíkszeredai hokicsapat teljesítménye előtt. Utóbbi tagjainak az erőnléti edzésen állítólag 11 perc alatt kell felérniük a tetőre – az utolsó métereket meghajtva nekünk is sikerült fél óra alatt felérnünk. A hajdan híres gyógyfürdőhely, Tusnádfürdő patinás villái közül egyre több talál új gazdára, és egyúttal felújítóra. Szálláshely is bőven akad.

Büdösbarlang

– lehajolni tilos!

Bálványosfürdőről egyórás túrával érhető el a XI. századi vármaradvány. A székely Apor nemzetség a keresztény időkben is ősei vallását követte, és a meredélyt megmászó izmaiban érzi, hogy erőszakkal lehetetlen volt megtéríteni a hegyormon székelőket. A romnál beigazolódik az alaptörvény: esőkabát, váltó zokni nélkül tilos túrázni – fergeteg kerekedik a semmiből. De az égiek vigyázzák a műkedvelőket, amilyen hirtelen támadt, olyan gyorsan el is múlik a zivatar, és indulhatunk vissza – nemegyszer életveszélyes a sziklákon csúszkálva – a falu felé.

Nincs az az elcsigázott kiránduló, aki ne indulna rögtön hegynek, ha a Torjai-büdösbarlang a cél: Európa egyik leghíresebb mofettáját muszáj kipróbálni! Az erdőből előbukkanó sziklahasadék kéngázában szinte mindig üldögél valaki. A vulkáni utóműködés kipárolgásai a bőrön át a véráramba jutva gyógyítanak. Mofettakúra viszont csak orvosi felügyelettel ajánlott, és már az egyszeri kipróbálásnál is nagyon körültekintőnek kell lenni! Egy autóbuszos csoport sofőrje éppen meséli a parkolóban: leejtett valamit, lehajolt, egy szippantás a mérgező kéngázból – és ma már csak arra emlékszik, hogy a komája húzta ki onnan.

A szomszédos Szent Anna-tó nyáron gyalog, télen sível közelíthető meg. Persze az autóút sem kevésbé vadregényes, és az aszfalthibáknak köszönhetően kellően kockázatos is. Hogy a legendás tó ne jusson a mellette elterülő Mohos tőzegláp sorsára, környezetvédők szerint meg kellene tiltani vízében a fürdést.

Határkőben bunker

Gyimesbükk közelében láthatóak az úgynevezett „ezeréves határt” jelző kövek, az egykori Rákóczi-vár romjai alatt találhatót a háború idején bunkerré alakították át, később a koronát idéző kiegészítőkkel ruházták fel. A gyimesi csángók, akár a székelyek, faragják a kaput, a szekeret, festik a bútort, szövik a vásznat, hímzik az ágyneműt, égetik cserépedényeiket, néptánccal mulatnak, népdallal keseregnek. Nekik ez nem hagyományőrzés – ez az életük. Amibe rögtön be is vonnak minden tisztelettel kopogtatót.

Transsylvania – erdőn túli

Az Alföldtől keletre fekvő területeket „erdőn túlinak” vagy Erdőelvének nevezték. Erdély latin neve, a Transsylvania értelme ugyanez. A szászok a Siebenbürgen elnevezést használják, ami feltehetően a hét XII. századi szász várra utal. Eredetileg Erdélyen a hegyekkel határolt Erdélyi-medencét értették (56 ezer négyzetkilométer), de Trianon óta a köznyelv Erdélynek nevezi a Magyarországtól Romániához csatolt egész területet (103 ezer négyzetkilométer), így a Partiumot és a Bánságot is.