Nincs vége az acélipar vesszőfutásának

Akár a nyár derekáig is tarthat az európai acélárak két hónapja indult erősödése, de ez már aligha hatja meg az indiai Tata Steelt. A világ egyik legnagyobb nehézipari csoportja megválna gyengén muzsikáló nagy-britanniai érdekeltségeitől, a vevőjelölttel kedd óta tárgyal az angol kormány, amely elejét szeretné venni a 15 ezer fős Tata Steel UK bezárásának.

Évi 18 millió tonnás európai kapacitásával a Tata Steel a földrész második legnagyobb acélgyártója. A lehetséges új tulajdonos a Sanjeev Gupta kezében lévő Liberty Group nyersanyagpiaci csoport, amelynek évi hárommillió tonna fémtermelő kapacitása is van szerte a világban.

A Tata Steel UK helyzete nem egyedi, az acélipari bajok mélyen gyökereznek. Igaz, hogy a földrész acélkereslete az idén kissé nőhet az Eurofer európai acélszervezet elnöke szerint, de az igények jelentős részét továbbra is az olcsó, gyakran állami támogatást élvező, harmadik országokból érkező import elégíti ki. Emiatt Geert Van Poelvoorde az EU kereskedelempolitikáját is hibáztatja. A piacvédelmi eszközök bevezetése nem elég gyors , és az intézkedések sem túl hatékonyak.

A dömping nagy része Kínából származik. A 2015 vége előtti másfél évben a Kínából vásárolt acél mennyisége a korábbi több mint kétszeresére nőtt, ezért az Eurofer el szeretné érni, hogy az EU ne ismerje el a távolkeleti ország piacgazdasági státuszát, amíg az nem teljesíti az unió acélkereskedelemmel kapcsolatos elvárásait. A túltermelés egyébként már Kínában is teher: küszöbön a szén- és acélipari dolgozók 15 százalékának, azaz 1,8 millió főnek az elbocsátása.

Más európai acélgyártók is szabadulnának a szorításból. Az EU legnagyobb acéltermelőjét, a 16 ezer főt foglalkoztató olaszországi Ilvát februárban verték dobra. A társaságot az olasz kormány tavaly vonta saját irányítása alá. Az EU azonban vizsgálatot indított az Ilva esetleges tiltott állami támogatása miatt. Az olasz kormány ezt követően kínálta eladásra a céget.

A hazai Dunaferr Zrt. sincs könnyű helyzetben, ráadásul 51 százalékos orosz tulajdonosa miatt még az Oroszország elleni gazdasági szankciók is sújtják. Cégvezetője, Jevgenyij Tanhiljevics tavaly ősszel azt mondta, hogy cége a túléléséért küzd, ezért az EU által is elfogadott kormányzati segítséget remél. Idei fejlesztéseihez 20 millió euróra lenne szüksége, de lehetetlennek tűnik előteremtenie. Mint a társaság reorganizációs igazgatójától, Sevcsik Mónikától most megtudtuk, azóta hozott némi enyhülést, hogy az Európai Unió védővámot vetett ki az olcsó, kínai hidegen hengerelt lemezekre – a betonacélra is, de az Magyarországon az Ózdi Acélműnek segítség –, egy-két hónapon belül pedig bevezetik a hidegen hengerelt termékekre is. A társaság uniós pályázatokon igyekszik forráshoz jutni.

Az iparág nyakán a kvótaveszély

Nagyobb teherrel fenyegeti az acélipari vállalatokat az EU emissziókereskedelmi rendszerének idei évre tervezett újabb módosítása. Az elképzelés szerint 2021 és 2030 között ez 34 milliárd euró költséget okozna az EU acéliparának, ami lerombolná az iparág gazdasági életképességét Geert Van Poelvoorde szerint. Az Eurofer európai acélszervezet elnöke szerint az erős verseny és a fölös kapacitások miatt növekvő import mellett az ágazat nem tudja tovább hárítani ezeket az egyoldalú többletköltségeket. Az Eurofer azt javasolja, hogy a legjobban teljesítő acélipari berendezéseket ne terheljék ezek a többletköltségek.