Megállt 50 dollárnál az olajrali

Az OPEC-ülést megelőző napon másfél százalékkal csökkent az olaj jegyzése, igaz a 48 dollár körüli árszint így is hatalmas, csaknem 90 százalékos emelkedést jelent a februári mélyponthoz képest. Jellemző módon a 26-27 dolláros árnál sok elemző további mélyrepülést, húsz dollár alatti árszintet vizionált, de a nagybefektetők, hedge fundok többsége ekkor már inkább a fordulatot próbálta megjátszani, és február–márciusban jelentős vételi pozíciók épültek ki. Ezek az év legjobb befektetésének bizonyultak, a nyersanyag ára ugyanis nyílegyenesen tört föl 40, majd 50 dollár felé. Az amerikai WTI május 26-án érte el idei csúcsát 50 dolláros árnál, ami nemcsak az idei mélyponthoz képest szép teljesítmény, de mintegy 30 százalékkal magasabb a 2015 végi értéknél is.

Az áremelkedést az OPEC és a szervezeten kívüli államok közötti kitermeléscsökkentési megállapodásról szóló pletykák tüzelték, ám végül ilyen egyezségre azóta sem került sor. Azt viszont túlzás lenne állítani, hogy csupán a spekuláció áll a jelentős emelkedés mögött. A februári állapothoz képest sokat javultak a keresleti és kínálati viszonyok a nyersolaj fizikai piacán. Ennek részben az az oka, hogy több jelentős olajfogyasztó felhasználása a várt felett alakult. Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője napi 200-300 ezer hordóra tette azt a többletet, amit a várakozásokhoz képest az Egyesült Államokban felhasználtak. A kínai fogyasztás is jóval erősebbnek bizonyult a februári kilátásoknál, és Indiában is egyenletes növekedést láthattunk. A kínálati oldalon pedig voltak rendkívüli események, amelyek termeléskieséshez vezettek. A kanadai erdőtüzek mellett a nigériai lázadás eseményeit lehet ezek közül kiemelni.

Az amerikai palaolaj-kitermelés pedig – ahogy várható volt – a nyomott árak hatására csökkent. A tavalyi csúcson még 9,7 millió hordós napi termelés idén áprilisra 8,9 millió hordóra esett vissza, vagyis egyedül az USA kitermelése napi 800 ezer hordóval mérséklődött. A világ olajpiaca kezd az egyensúly felé haladni, csak az a kérdés, hogy ez milyen gyorsan fog bekövetkezni – összegezte az elemző.

Az azonnali és határidős árak közötti különbség lefölözésére irányuló spekuláció is megszűnt, mivel ez a különbség (a kontangó) összeszűkült. Korábban a határidős árak jóval magasabbak voltak az azonnali piaci áraknál, így megérte az olajat megvenni, betárolni és eladni határidőre. Ez egyúttal segített felszívni a túlkínálatot. Mostanra viszont nagyon összeszűkült az azonnali és a határidős ár közötti különbség, úgyhogy ez a fajta tevékenység leállt.

A szezonális kereslet lanyhulásával az árak is mérséklődhetnek, az Erste 45 dollár körüli árszintet tart valószínűnek az év végére. Jövőre viszont az idei átlagár fölött alakulhat az olaj árfolyama. A túlkínálat kezd megszűnni, azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy 50 dollár feletti áraknál az amerikai nem konvencionális kitermelés egy része újra elindul, például azok a kutak, amiket már megfúrtak, de nem repesztettek meg. Ugyanakkor az előrejelzésben elég sok a bizonytalanság – hangsúlyozta Pletser.

A finomítói árrések az olajár emelkedése ellenére sem estek össze. Az 50 dollár körüli olajár kedvező a finomítóknak, az üzemanyag-készítéshez felhasznált energia olcsóvá vált. Emellett Európában is nő a kereslet, ha nem is olyan ütemben, mint az USA-ban. Dízelből még mindig nagy készletek vannak, itt kisebb az árrés, a benzinkészletek viszont alacsonyabbak, itt magasak az árrések és a petrolkémiai marzsok is nagyon erősek.