Az OPEC-ülést megelőző napon másfél százalékkal csökkent az olaj jegyzése, igaz a 48 dollár körüli árszint így is hatalmas, csaknem 90 százalékos emelkedést jelent a februári mélyponthoz képest. Jellemző módon a 26-27 dolláros árnál sok elemző további mélyrepülést, húsz dollár alatti árszintet vizionált, de a nagybefektetők, hedge fundok többsége ekkor már inkább a fordulatot próbálta megjátszani, és február–márciusban jelentős vételi pozíciók épültek ki. Ezek az év legjobb befektetésének bizonyultak, a nyersanyag ára ugyanis nyílegyenesen tört föl 40, majd 50 dollár felé. Az amerikai WTI május 26-án érte el idei csúcsát 50 dolláros árnál, ami nemcsak az idei mélyponthoz képest szép teljesítmény, de mintegy 30 százalékkal magasabb a 2015 végi értéknél is.
Az áremelkedést az OPEC és a szervezeten kívüli államok közötti kitermeléscsökkentési megállapodásról szóló pletykák tüzelték, ám végül ilyen egyezségre azóta sem került sor. Azt viszont túlzás lenne állítani, hogy csupán a spekuláció áll a jelentős emelkedés mögött. A februári állapothoz képest sokat javultak a keresleti és kínálati viszonyok a nyersolaj fizikai piacán. Ennek részben az az oka, hogy több jelentős olajfogyasztó felhasználása a várt felett alakult. Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője napi 200-300 ezer hordóra tette azt a többletet, amit a várakozásokhoz képest az Egyesült Államokban felhasználtak. A kínai fogyasztás is jóval erősebbnek bizonyult a februári kilátásoknál, és Indiában is egyenletes növekedést láthattunk. A kínálati oldalon pedig voltak rendkívüli események, amelyek termeléskieséshez vezettek. A kanadai erdőtüzek mellett a nigériai lázadás eseményeit lehet ezek közül kiemelni.
Az amerikai palaolaj-kitermelés pedig – ahogy várható volt – a nyomott árak hatására csökkent. A tavalyi csúcson még 9,7 millió hordós napi termelés idén áprilisra 8,9 millió hordóra esett vissza, vagyis egyedül az USA kitermelése napi 800 ezer hordóval mérséklődött. A világ olajpiaca kezd az egyensúly felé haladni, csak az a kérdés, hogy ez milyen gyorsan fog bekövetkezni – összegezte az elemző.
Az azonnali és határidős árak közötti különbség lefölözésére irányuló spekuláció is megszűnt, mivel ez a különbség (a kontangó) összeszűkült. Korábban a határidős árak jóval magasabbak voltak az azonnali piaci áraknál, így megérte az olajat megvenni, betárolni és eladni határidőre. Ez egyúttal segített felszívni a túlkínálatot. Mostanra viszont nagyon összeszűkült az azonnali és a határidős ár közötti különbség, úgyhogy ez a fajta tevékenység leállt.
A szezonális kereslet lanyhulásával az árak is mérséklődhetnek, az Erste 45 dollár körüli árszintet tart valószínűnek az év végére. Jövőre viszont az idei átlagár fölött alakulhat az olaj árfolyama. A túlkínálat kezd megszűnni, azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy 50 dollár feletti áraknál az amerikai nem konvencionális kitermelés egy része újra elindul, például azok a kutak, amiket már megfúrtak, de nem repesztettek meg. Ugyanakkor az előrejelzésben elég sok a bizonytalanság – hangsúlyozta Pletser.
A finomítói árrések az olajár emelkedése ellenére sem estek össze. Az 50 dollár körüli olajár kedvező a finomítóknak, az üzemanyag-készítéshez felhasznált energia olcsóvá vált. Emellett Európában is nő a kereslet, ha nem is olyan ütemben, mint az USA-ban. Dízelből még mindig nagy készletek vannak, itt kisebb az árrés, a benzinkészletek viszont alacsonyabbak, itt magasak az árrések és a petrolkémiai marzsok is nagyon erősek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.