A stratégia alkotói szerint a magyar élelmiszer-gazdaság belső problémái évtizedekre nyúlnak vissza, miután az ágazat „sikerkorszaka” már a nyolcvanas évek közepén véget ért. Ettől az időszaktól kezdve Magyarország messze nem használja ki az agrárgazdaságában rejlő lehetőségeit, pedig agrárökológiai potenciálja alapján a dupláját termelhetné a mostaninak. Ezzel együtt – és csökkenő szerepe ellenére – az agrárgazdaság Magyarországon ma is a nemzetgazdaság stratégiai ágazata.
A stratégia bevezetőjében leírt helyzetelemzéskor az OTP szakértői emlékeztetnek: Magyarország felkészületlen mezőgazdasággal és élelmiszeriparral lett az Európai Unió tagja. Különösen az élelmiszer-feldolgozás vált nemzetközi szinten elmaradottá, aminek egyre nagyobb a negatív hatása az alapanyag-termelőkre.
Szintén jellemzője a hazai helyzetnek, hogy az uniós tagság sok szempontból megváltoztatta ugyan az agrárgazdaság lehetőségeit, ám az ágazat szerkezetében nem történtek alapvető átrendeződések. A mezőgazdaság gabonacentrikussá vált, az állattenyésztés helyzete továbbra is siralmas, ami strukturális problémákat okoz – szögezik le az OTP szakértői. Szomorú statisztikai adat, hogy míg a világ mezőgazdasági termelése 1990 óta 80,5 százalékkal bővült, a magyarországi 16,6 százalékkal visszaesett.
Az agrárkibocsátás növelésének csak akkor van realitása, ha agrárexportunk tíz-tizenöt év múlva – a jelenlegi árakon számolt 7-8 milliárd eurós pozitív szaldó mellett – megközelíti a 15 milliárd eurós nagyságrendet. Ugyancsak célként fogalmazható meg, hogy az exportszerkezetben a feldolgozott termékek arányát a 70-80 százalékos – ezen belül a másodlagosan feldolgozott termékekét az 50-60 százalékos – tartományba kell emelni.
A magyar agrárpolitikát a globális változásokból adódó kihívásoknak, ugyanakkor a nemzetpolitikai céloknak megfelelően kell megfogalmazni – szögezik le a szerzők. A hirtelen hatások helyett a szerves fejlődést előtérbe helyező, hosszú távon stabil agrárpolitikára van szükség, amely nem fenyegeti a napjainkra kialakult földtulajdoni és földhasználati viszonyokat és az üzemszerkezetet.
Fontos az ágazati szereplők arányos közteherviselése, a transzparencia és a versenysemlegesség, valamint az innováció valamennyi formájának ösztönzése. A hangsúly ne a gazdálkodási formákon és a méreten, hanem meglévő földjeink szakszerű használatán, a termelés hatékonyságán és a magyar mezőgazdaság egészének versenyképességén legyen – áll a javaslatban.
- Az élelmiszer-ellátás mennyiségi és minőségi biztonsága
- Átalakuló kereslet
- Klímaváltozás, szélsőséges időjárási hatások erősödése, az éghajlati kockázatok növekedése
- Az édesvízi vízkészletek szűkülése
- Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása
- Termőföldvédelem, a környezet komplex védelme
- Környezeti fenntarthatóság, biodiverzitás, tájfenntartó gazdálkodás
- Az energiaellátás biztonsága, megújuló energiaforrások térnyerése
- Az integrált vertikális termékpályák egyre nagyobb jelentősége
- Az élelmiszer-kereskedelem gyorsuló koncentrációja
- Népességrobbanás, demográfiai és természeti erőforrásbeli egyenlőtlenségek
- Humánválság, tömeges migráció
- Globalizáció versus helyi gazdálkodás
- Az információs társadalom térnyerése, tudásalapú versenyképesség a gazdálkodásban
- Liberalizáció és agrárpolitikai reformok
A teljes cikket a Világgazdaság hétfői számában olvashatja
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.