Tényleg hallgatóznak a mobiltelefonjaink? Most kiderülhet

Sokszor, sokan emlegetik baráti, családi beszélgetések folyamán azt a botrányosan hangzó feltevést, hogy a reklámozók azért is fizetnek egyes nagyvállalatoknak, hogy „hallgatózzanak” a mobiltelefonjaink. Mi célból? Főképpen azért, hogy kiderüljön, mit is szeretnénk, mire vágyunk. Ezt az információt pedig élő, offline beszélgetéseinket hallgatva szerzik meg, kitalálva, illetve inkább kikémlelve azt, hogy milyen releváns hirdetésekkel bombázzanak minket szinte azonnal.

A mai napig azonban jobbára csak fórumokon, blogokon, szakmai berkekben lehetett erről hallani, és hivatalosan szinte minden szereplő cáfolta azt, hogy

a nagy telefonos márkáknál létezne olyan, hogy hallgatózik a készülék olyankor, amikor arra nem lenne jogosult.

Most viszont fordulni látszik a kocka, hiszen bíróság vizsgálja Amerikában egyes felhasználók azon panaszát, hogy az Apple iPhone digitális asszisztense, a jól ismert Siri nemcsak a „Hey Siri” felszólítást követően, hanem gyakorlatilag bármikor fülel - írta meg a Figyelő. A panaszosoknak pedig állítólag erre van is bizonyítékuk. Sőt hasonló vádak érték nemrég a Google Android és az Amazon Alexa hangasszisztensét is.

Bírói szinten

Nézzük is a részleteket. Az Egyesült Államokban, pontosabban Kaliforniában Jeffrey White szövetségi bíró bejelentette:

a cupertinói óriásvállalatnak a bíróságon kell megvédenie magát.

Sokan, számos alkalommal tapasztalhattuk ugyanis, hogy egy-egy családi, rokoni, baráti beszélgetést követően a nemrég lezajlott offline diskurzusra igencsak „rezonáló”, direkt módon a beszédtémánkba vágó hirdetés jelenik meg a mobilunkon. Az amerikai panaszosok azt mondják, ez úgy lehetséges, hogy a Siri többször véletlenségből (?) bekapcsol és pontosan felveszi, majd szöveggé alakítja a telefon tulajdonosának magánéleti csevegéseit is. Azaz nem csak akkor működik, amikor az ember aktiválja.

A vád szerint aztán a beszélgetésben előforduló kulcsszavakat kiszűrve az Apple a nála hirdetőknek adja el ezeket az igen értékes információkat. Két sértett is állította, hogy a Nike márka Air Jordan cipőiről beszélgettek, s pár perccel később már kapták is a cég hirdetéseit a telefonjukra. De ez csak a jéghegy csúcsa: a bírósághoz beadott keresetekben rengeteg hasonló esetet sorolnak a kárvallottak.

Mi lesz most?

White döntésének a lényege tehát: 

a nagyvállalatnak kell bizonyítania, hogy nem történtek lehallgatások. Szaknyelven szólva a bizonyítási teher az Apple-é.

Az USA-ban precedensjog van, és az ítéletet nem egy kisváros, de nem is egyetlen állam bírósága hozta, hanem magasabb fokú: szövetségi bírótól származik. Ez pedig azt jelenti: valószínű, hogy a Google és az Amazon asszisztenseit ért vádak esetében is e cégeken lesz a bizonyítási teher.

Ugyanis a közbenső ítélet szerint a telefon beállításakor a felhasználók joggal várhatják el magánszférájuk védelmét. Érdemes megjegyezni azt is, hogy annak dacára született ez a határozat, hogy az Egyesült Államokban legendásan megengedők az adatvédelmi szabályok, nem úgy, mint például az Európai Unióban.

És ez még semmi: a friss ítélet szerint a panaszosok a kaliforniai adatvédelmi és a szövetségi lehallgatási törvény áthágásáért, valamint természetesen szerződésszegésért perelhetik az Apple-t. Ha veszít a cég, nemcsak kártérítést kell fizetnie (amely dollármilliók esetén is aprópénz egy ekkora társaságnak), hanem olyan hatalmas presztízsveszteséget is elszenvedhet, amely mind az eladásaira, mind részvényeinek az árfolyamára rányomhatja a bélyegét.

Kétesélyes játszma

És mint említettük, közel sem csak az Apple lehet veszélyben, ugyanis a Google hangasszisztensét és az Amazon Alexáját is hasonló vádak érték. Az utóbbit csak úgynevezett okoshangszórókban használják – igaz, az Apple és a Google asszisztensei is benne vannak ezekben az otthoni „hallgatózókban”. Ezek négy-öt éve vannak a piacon, s eddig is sok hasonló aggály fogalmazódott meg velük szemben. Ugyanakkor mindeddig nemigen volt arra példa, illetve precedens, hogy az óriásvállalatokat sikerrel citálják bíróság elé. Már csak azért sem, mert ennek a jogalapja lényegében a fentebb ismertetett ítélettel született meg.

No persze most újra egy sokéves pereskedés következhet – Észak-Amerikában sem villámgyorsak a bíróságok –, mialatt a gyártók fokozatosan tüntethetik el akár a legapróbb nyomát is az effajta üzleti „kémkedésnek”. Magyarán: mire utoléri őket a jogalkotó eredeti szándéka és a bíróság jogara, addigra már patyolattiszták lesznek. Nem szólva arról, hogy egy-egy baráti beszélgetésről nem szoktunk hangfelvételt készíteni, főként nem digitális aláírással, időbélyegzővel, s a kapott célzott reklámokat sem szoktuk percre pontos képernyőképpel igazolni. Bár ezek után lehetséges, hogy pár sértett ilyen szélsőséges bizonyítékgyűjtési eszközöket is bevet.

A nagy, nyitott kérdések tehát a részletekben rejlenek.

A következő hónapokban várható bizonyítási eljárások folyamán nyilván a nagyvállalatok mindent megtesznek azért – remélhetőleg a törvényes kereteken belül –, hogy patyolattisztának látsszanak.

Ha ez nem sikerül nekik, akkor dörzsölhetik majd a kezüket a mindenütt összeesküvést, lehallgatást keresők, a „na ugye, megmondtam” típusú felhasználók. Sőt, ha tényleg bebizonyosodik, hogy direkt, anyagi haszonszerzés reményében hallgatóztak engedély nélkül a digitális óriások, akkor a naiv, szkeptikus átlagemberek többsége is felvonja majd a szemöldökét. S ha máshogyan nem, akkor digitálisan kommentelve fejezik ki hangos nemtetszésüket. Aztán elül a botrány, és az uniós GDPR-os jóváhagyásokhoz hasonló rendszer jöhet a hangasszisztenseknél Amerikában is. Tehát végső soron jogi beleegyezéssel, teljesen szabályosan és jobbára tudatosan fogjuk kiteregetni a magánéletünket – illetve meghallgatni egy közös horgászás vagy focimeccs után a horgászbot- és a sportcipőreklámokat…

A cikk a Figyelő hetilap szeptember 16-iki számában került publikálásra.