A budapesti áram és gáz maradt a legolcsóbb az EU-ban

A magyarországi (budapesti) lakossági áramtarifák júliusban is legalacsonyabbak voltak az Európai Unióban, a földrészen pedig a második legjobb helyet szerezték meg Szerbia, pontosabban Belgrád után, ugyanis a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által közzétett elemzés fővárosokra, nem pedig országokra vonatkozik. A budapesti háztartások a földgázért még a belgrádiaknál is kevesebbet fizettek.

A vizsgálathoz 27 uniós ország szolgáltatóitól és szabályozó hatóságától gyűjtötte össze az adatokat a VaasaETT, amely a listát kiegészített a londoni és a belgrádi tarifákkal is. A finnországi céget a MEKH és az Energie-Control Austria bízta meg az adatszolgáltatással.

Bár a hazai lakossági végfelhasználói díjak változatlanul tartják kedvező pozíciójukat, az összefoglaló figyelemre méltó változásokat is feltár. Miközben a júliusban kilowattóránként 2,87 centes budapesti gáz-, és 10,59 eurócentes áramtarifa lényegében azonos volt az egy évvel korábbival, mert a szabályozás nem engedi az emelésüket (eltérés valójában volt, de azt a forint és az euró árfolyam-változása okozta), addig azokban az országokban, amelyekben a háztartási árak követik a piaciakat, enyhe drágulás történt.

A sorrend lényegében így is maradt a korábbi:

a lakosoknak Berlinben és Koppenhágában háromszor annyit kellett fizetniük az áramért, mint Budapesten, Belgrádban viszont az ötödével kevesebbet. A stockholmi gáztarifák a budapestinek majdnem a tízszeresét tették ki. A második és a harmadik legmagasabb koppenhágai amszterdami gázdíjak, valamint a budapesti között is mintegy négyszeres volt a szorzó.

Jelentősen különbözik az európai országokban a lakossági áram- és gáztarifák szerkezete is. A két fő hazai összetevő a nagyobb súlyú rendszerhasználati, és az ennél kisebb energiadíj, továbbá az ezekre rakódó áfa. A legtöbb európai országban fizetii a lakosság a megújuló alapú energiatermelést támogató energiaadót is, amely azonban a hazai képletből a rezsicsökkentés egyik lépéseként kikerült, és átterhelődött a piaci felhasználók számlájára.

Az áram esetében az energiaadó különösen magas Németországban és Dániában. (Érdekes emellett, hogy a stockholmiak nem fizetnek áfát a gáz után.)
Vásárlóerő-paritáson a budapesti lakossági áramárak a hetedik legalacsonyabbak a vizsgálatba bevont fővárosok között, a gázárak pedig a harmadik legalacsonyabbak. (Az utóbbi listán London és Luxembourg került Budapestnél jobb helyre.)

A sok, vagy kevés kérdésben a legtöbbet mégis a MEKH azon mutatója mondja, amely azt szemlélteti, hogy egy modellezett, kétkeresős háztartás áram- és gázköltsége a jövedelme mekkora hányadát viszi el. A budapesti arány júliusban 2,7 százalék volt.

Kisebb érték jött Koppenhágára, Párizsra, Berlinre, Bécsre, Dublinra, Amszterdamra, Brüsszelre, Londonra és Luxembourgra is – vagyis a magyar főváros a 10. legjobb, illetve a 16. legrosszabb helyen állt.