Hova KATApultáltak a katások? (X)

2022-ben az addigra kilenc és fél éves kata már nem tudta változás nélkül megélni a 10. születésnapját. „Szülei” a nyáron úgy döntöttek, hogy szeptember elsejével rajongói nagy részétől megszabadítják.

Egy csapásra változott meg 460 ezer kisvállalkozó élete, miután a parlamentben a nyáron rekordgyorsasággal megszavazták a kisvállalkozók tételes adójáról (kata) szóló törvénymódosítást. Az addigi kata adófeltételeit szeptember óta már csak azoknak biztosítják, akik közvetlenül és kizárólag a lakosságnak szolgáltatnak vagy értékesítenek terméket. Mindenki más kikerült a kata hatálya alól.

A 460 ezer katás kisvállalkozóból 426 ezren egyéni vállalkozók voltak, a többiek pedig jellemzően betéti társaságokban dolgoztak. Mivel a szeptemberi hatálybalépésig nagyon kevés idejük maradt a vállalkozóknak eldönteni, hogy milyen formában kívánnak tovább működni, a jogalkotók kitolták a határidőt, és így némileg több időt hagytak a hatalmas mennyiségű adminisztrációs és könyveléstechnikai változás végrehajtására.

A vállalkozók kénytelenek voltak eldönteni, hogy merre tovább: maradnak katás adózók, vagy az átalányadózók táborát erősítik majd? Netán cégalapításba vagy cégmódosításba fognak bele? A hatalmas tábor jókora része morzsolódott le, hiszen a katás vállalkozások mindössze 30 százaléka, körülbelül 140 ezer adózó maradt meg régi-új katásként. Ők tehát úgy döntöttek, hogy semmilyen cégnek nem adnak el terméket és nem szolgáltatnak, ehelyett csak és kizárólag a lakosságnak szentelik a tevékenységüket. Ennél is magasabban, 40 százalék fölött jár azoknak a vállalkozóknak a száma, akik áttértek az átalányadózásra, még ha nem is szívesen. Ők inkább szükséges rosszként élték meg ezt a kényszerű változást, de tény, hogy már 190 ezren jelentkeztek át ezen adózási mód hatálya alá. Nekik a kormány a bürokratikus terhek leegyszerűsítésével kísérelt meg kedvezni, így próbálva meg vonzóbbá tenni ezt az adózási formát. Persze nem emiatt, de vélhetően a 40 százalékos arány tovább duzzad majd.

Vannak viszont – nem is kevesen – olyanok is, akik egyszerűen visszaadták az ipart, és felhagytak addigi tevékenységükkel. Ők nagyjából a volt katások 10 százalékát alkotják, csaknem 50 ezer emberről van szó. Az egyik céginformációs szolgáltató adatai szerint az idei nyár végén és ősz elején a szokásos havi 3-4 ezer helyett közel 50 ezer vállalkozás fejezte be működését. A társas vállalkozások között is felpörgött a végelszámolást kérők száma: mintegy 15 ezer társas vállalkozás tett így. Ezeknek túlnyomó többsége betéti társaság volt.

Nem nehéz kiszámolni, hogy a korábbi katás adózók közül még 20 százalék hiányzik, ami körülbelül 90 ezer vállalkozást takar. Ők a bizonytalankodók csoportját alkotják. Közülük sokan vélhetően szintén az átalányadózást választják majd, de egyelőre egy részük a sima adózás mellett tette le a voksát. Persze cégalapításba is foghatnak, de erre kisebb az esély. Bárhogyan döntenek is, könyvelőre lesz szükségük, mert ugyan nyilatkozhatnak visszamenőlegesen arról, hogy melyik adónemre kívánnak átállni, de ez szakember segítsége nélkül aligha fog menni. Ráadásul őket még az a veszély is fenyegeti, hogy ha a NAV mulasztásra vonatkozó felszólítása után még mindig nem lépnek, és nem fizetik be az egészségügyi szolgáltatási járulékot, az adóhatóság a tajkártyájukat is érvényteleníti. Így, aki nem kíséri figyelemmel az Ügyélkaput, a karácsonyfa alá idén ezt az „ajándékot” kaphatja majd. Akik még nem döntöttek, abszolút lépéskényszerben vannak.

A kata változásaira sokan sokféleképpen próbálnak/próbáltak meg reagálni, akár cégalapítással, cégmódosítással, külföldi vállalkozás beindításával vagy struccpolitikával. Az biztos, hogy a kormány egyik célja a bújtatott foglalkoztatás megszüntetése volt, és az is vitán felül áll, hogy a nyugdíjbefizetéseket emelni kell az elöregedő társadalom miatt, illetve a költségvetési egyensúly is javításra szorul. Persze megfelelő szakmai egyeztetést követően talán optimálisabban alakulhatott volna a helyzet, de való igaz, hogy a régi kata rendszere már nem követte az inflációs és nemzetgazdasági trendeket, ezért hozzá kellett nyúlni. Logikus lépés lehetett volna, ha a kifizetőnek való számlázási tilalom mellett az új katát választóknak százszázalékos költséghányadú átalányadózást biztosított volna a módosítás. Bárhogyan is volt, a jövőre kell koncentrálni, mert a múltból megélni nem lehet.