Harc a nagyköveti posztokért

A liszszaboni szerződés eredményeként létrejövő, 5-7 ezer fős, évente több milliárd eurós büdzsével rendelkező testület az Európai Bizottság meglévő külképviseleti hálózatából, a tanács titkárságából és tagállami diplomatákból állna. Az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton ma az Európai Parlament előtt tartandó beszédében fejti ki – külpolitikai prioritásai mellett – a szervezet megalakításával kapcsolatos elképzeléseit. A részletes terveket március végéig kell előterjesztenie, majd a tervek szerint április végére jönne létre a végső egyezség a tanácsban.
Ezt a menetrendet azonban sokan túl feszesnek tartják, rámutatva: egyelőre számos alapvető kérdésben sincs egyezség az EAS-t illetően. Így például Ashton a kül- és biztonságpolitika mellett több európai bizottsági hatáskörbe tartozó szakpolitika (segélyezés, külkereskedelem stb.) irányítását is – legalább részben – át kívánja venni. Brüsszel erről hallani sem akar, viszont a brit, a francia és a német kormány attól tart, ha nem kap megfelelő jogosítványokat az uniós diplomácia, akkor továbbra is gyengén tud fellépni az olyan fontos partnerekkel szemben, mint például Kína. Az Európai Parlament szintén követel bizonyos hatásköröket a diplomáciai testülettel kapcsolatban, és ha ezeket nem kapja meg, akkor keresztbe tehet a büdzsé vagy a személyzeti szabályok elfogadásánál.
A tagállamok között a 136 nagyköveti poszt és a többi diplomáciai tisztség megszerzéséért várhatók nagy meccsek. A lett, a litván, a szlovén és a ciprusi külügyminiszter nemrég levélben követelte azt, hogy minden tagállam „megfelelően képviseltethesse” magát az EAS-ben. Nemcsak a kis országok kerülhetnek hátrányba, hanem általában véve a kelet-közép-európai kormányokat szoríthatják ki a nyugat-európai nemzetek. Toomas Ilves észt államfő egy decemberben adott interjúban szorgalmazta az e téren meglévő aránytalanság kiküszöbölését, rámutatva: az Európai Bizottság külképviseleteinek vezetői között mindössze egyetlen térségünkből származó diplomata akad. Herman János – aki korábban egyebek mellett államtitkárként és NATO-nagykövetként dolgozott a magyar Külügyminisztériumban – tavasz óta látja el az unió norvégiai missziójának vezetését. A többi állomáshelyet kizárólag a régi tagállamok diplomatái, ezen belül is főleg franciák, németek, britek és spanyolok foglalják el, sok esetben a régi gyarmati viszonyokat idéző leosztásban (a spanyolokat Latin-Amerikába küldik, a franciákat volt afrikai francia gyarmatokra stb.).
Persze a régi EU-tagok között is állandó a torzsalkodás. A német külügyminisztérium egy a múlt héten kiszivárogtatott elemzése például brit túlsúlyt emleget a közös diplomáciai szolgálaton belül (VG, március 2., 5. oldal). Catherine Ashton mellett az EAS felállítását koordináló testület 13 tagjából is három a szigetország állampolgára, szemben az egyetlen német tisztviselővel. A washingtoni nagyköveti posztra kiszemelt Joao Vale de Almeida jelölését pedig sokan azért támadják, mert ő a szintén portugál José Manuel Barroso embere. Mindezen viták fényében azt jósolják uniós diplomaták, hogy ha sikerül április végéig alkut kötni az EAS feladatköréről, akkor is csak az év végén kezdheti meg működését az uniós követségek és a központi apparátus.VG

Hogyan lehet elkerülni azt, hogy a nagy nyugat-európai tagállamok kapják meg az összes posztot az új diplomáciai testületben?

Hogyan ossza meg az uniós kereskedelem- és külgazdasági politika, valamint a segélyezési politika irányítását a külügyi apparátus és az Európai Bizottság?

Milyen mértékben hajlandó átadni az Európai Bizottság a szomszédsági politikában érintett államokban folyó diplomáciai munkát az EAS-nek?

Mekkora befolyása legyen az EP-nek a diplomáciai testület büdzséjére és a 136 delegációvezető személyére?

Hogyan lehet elkerülni azt, hogy a nagy nyugat-európai tagállamok kapják meg az összes posztot az új diplomáciai testületben?

Hogyan ossza meg az uniós kereskedelem- és külgazdasági politika, valamint a segélyezési politika irányítását a külügyi apparátus és az Európai Bizottság?

Milyen mértékben hajlandó átadni az Európai Bizottság a szomszédsági politikában érintett államokban folyó diplomáciai munkát az EAS-nek?

Mekkora befolyása legyen az EP-nek a diplomáciai testület büdzséjére és a 136 delegációvezető személyére? -->