Légihíd Szomáliába - Túl késő?

Még a héten megkezdi az ENSZ világélelmezési programja (WFP) az élelmiszersegélyek szállítását Szomáliába – jelentette be Josette Sheeran, a program vezetője. A tervek szerint csütörtökig öt tonna élelmiszer érkezik légi úton a szomáliai–etióp határra, míg a segély többi részét szárazföldön juttatják célba.

Szomália két régióját a múlt héten nyilvánította éhínség által sújtott területnek az ENSZ; becslések szerint mintegy 12 millió ember szorul segítségre Dzsibutiban, Etiópiában, Kenyában, Szomáliában és Ugandában. Az elmúlt időszakban emberek tízezrei keltek útra Szomáliából annak reményében, hogy kenyai vagy etióp menekülttáborokban ételhez jutnak.

Az országban 3,5 millió ember halhat éhen – mondta Mohamed Ibrahim, Szomália külügyminisztere a héten. Jacques Diouf, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) igazgatója szerint a következő 12 hónapban 1,6 milliárd dollárnyi segélyre van szükség.

A térségben az elmúlt két évben alig esett eső, ezért 1950–51 óta nem látott szárazság alakult ki. A helyzetet súlyosbítja a Szomáliában uralkodó anarchia és a folyamatos fegyveres konfliktusok. Az éhínség által leginkább érintett területeket pedig az al-Shabab iszlamista csoport tartja ellenőrzése alatt. Az al-Kaidához szorosan kötődő szervezet korábban nem engedte be a segélyszervezeteket, mivel kémszervezeteknek tartja azokat.

Kritikusok szerint a legnagyobb segélyező országokat, így az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát 2001. szeptember 11. óta valóban jobban érdekli a biztonsági helyzet Szomáliában, és a humanitárius tevékenység háttérbe szorult.

Ráadásul a segélyszervezetek rossz hatékonysággal működnek. A Reutersnek több képviselőjük név nélkül úgy nyilatkozott, felül kellene vizsgálni ezek működését. Némelyek már 20-25 éve tevékenykednek a térségben anélkül, hogy érezhető hatása lenne. Sokkal olcsóbb lenne olyan intézkedéseket hozni, amelyek segítenek életben tartani a farmerek állatait, mint alultáplált gyerekeket etetni – vélik szakértők. De a mostani helyzet is azt mutatja: egy természeti csapás nem kap elég figyelmet addig, amíg nem válik kritikussá a helyzet.