Fizetős operációkkal rövidítenék a várólistákat

énzhiány miatt a drága és nem sürgős beavatkozások esetében a kórházak nem tudnak azonnali vagy legalább is rövid időn belüli ellátást biztosítani minden betegnek. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál összesített 2011-es intézményi várólistákból kitűnik: a térd-, illetve csípőprotézisre szorulóknak Szombathelyen, Kiskunhalason és Sopronban kell a legtöbbet várniuk, aki tavaly került fel a várólistára, ott 2019-ben kerül sorra. Bizonyos gerincoperációkra ugyancsak jelentős, 4 évet is meghaladó a várakozási idő, ezeknél a speciálisan ilyen műtétekre szakosodott Országos Gerincgyógyászati Központban a leghosszabb a sorállás. A szívkoszorúér-szűkületnél alkalmazott úgynevezett stentek beültetése is lassan halad, ha nem sürgős a beavatkozás: a szegedi klinikán akár fél év is eltelik az operációig. Türelmesnek kell lenniük azoknak is, akiket a vasi megyeszékhelyen vettek várólistára szürkehályog-műtétre – ott a 2011 végén regisztráltak csak 2014-ben kerülnek sorra –, és azoknak is, akik a modernebb, laparoszkópos eljárással szeretnének megszabadulni epekövüktől Kaposváron, ahol 600 nap is volt már a várakozási idő.

A diagnosztiai vizsgálatok közül mammográfiára, röntgenre, ultrahangra még csak legfeljebb egy-két hetet kell várni, de CT- és MR-vizsgálatokra egy hónapnál jóval több a várakozási idő országos szinten.

Magyarországon egyértelműen az anyagi források szűkössége az oka annak, hogy mind hosszabbak a várólisták, az intézmények többsége az engedélyezettnél jóval több beavatkozást is meg tudna csinálni. Többek között azért is adott tavaly augusztusban többletfinanszírozást a kormány a járóbeteg-szolgáltatóknak, hogy csökkenthessék a sorban állást a diagnosztikus eljárásoknál, főleg CT-nél és az MR-nél.

Csakhogy ez a pénz legfeljebb tűzoltásra volt elég, rendszerszinten nem oldotta meg a problémát – mondta a Világgazdaságnak a Magyar Kórházszövetség elnöke. Rácz Jenő úgy látja: mivel eléggé egyértelmű, hogy jelenleg nincs esély további pluszpénzek bevonására, más megoldásokat kell találni, ha rövidíteni akarjuk a várólistákat. A lehetőségek közül szerinte jelenleg az a legreálisabb, ha valaki ki tudja fizetni a műtétjét, várakozás nélkül megtehesse, állami egészségügyön belül is. Sokan már ma sem várnak évekig egy-egy műtétre, vizsgálatra, azt megvásárolják a magánszolgáltatóknál. Ha viszont ez a pénz a közintézményekhez folyna be, a dolgozók is többet kereshetnének, és még azok számára is rövidülhetne a várakozási idő, akik önfinanszírozásra képtelenek. Ehhez a fizetős betegektől olyan összeget kérnének el, hogy abból ezekre is jusson.

Az elképzelés nemcsak hogy beleillik a Semmelweis-tervbe, de a Semmelweis Egyetem 2007-ben alapított magánszolgáltatása, a Semmelweis Egészségügyi Kft. példája is bizonyítja, hogy nem a valóságtól elrugaszkodott. Itt az egyetemi klinikákon, saját alkalmazottakkal nyújtott fizetős szolgáltatások közül különösen az egyébként várólistás diagnosztikus vizsgálatokra nagy az igény – nyilatkozta Bajtek Gyöngyvér ügyvezető igazgató. A kft. tavaly 200 millió forint bevételt hozott, amelynek jelentős részét az egyetemnek fizették be, illetve az ellátásban részt vevők kapták.

Hogy mi lesz a megoldás, még nem tudni. Egy biztos: muszáj lépni. A gerincbetegeknek az

Európai Unió egyetlen államában sem kell annyit várni operációra, mint nálunk – állítja Varga Péter Pál, a Budai Gerincgyógyászati Központ főigazgatója. Az unióban mindenütt fél éven belül sorra kerül a beteg, s tavaly már a kétéves várólistájával addig negatív rekorder Kanadában is felére csökkentették a várakozási időt.

Két éve még Magyarországon is nagy terveket szőttek. Az akkori elképzelések azzal számoltak, hogy a várólisták sehol sem lehetnének hosszabbak 180 napnál, ám ezekből nem lett semmi.