HRW: hiányzik a családon belüli erőszak kezelésének nemzeti stratégiája Magyarországon

Lydia Gall, a HRW Balkán- és Kelet-Európa-kutatója szerint többször is előfordult, hogy az áldozatok nem merték a rendőrséget hívni, mert a hatóságok sokszor a nőket hibáztatták. Tapasztalatai szerint a rendőrök nem tehetnek semmit, "amíg vér nem folyik".

Álláspontja szerint a törvény nem védi azokat, akik nem élnek együtt élettársukkal, ráadásul az csak többszöri bántalmazásra vonatkozik, ezért önmagában a Btk. szigorítása nem jelent megoldást. Lydia Gall szerint gondot jelent a rendőrök hozzáállása, ők sokszor éppen az áldozatokat hibáztatják, hogy miért maradnak ebben a kapcsolatban, és kiskorú veszélyeztetése miatt a bántalmazott anyák elleni eljárással fenyegettek.

A bíróságok sem nyújtanak a megfelelő védelmet, hiszen sokszor olyan bizonyítékokat kérnek, amelyekre nem lenne szükség az ideiglenes távoltartáshoz. Fontos lenne, hogy egyértelmű iránymutatásokat kapjanak a bíróságok az ideiglenes távoltartás elrendeléséhez - tette hozzá.

Elmondta: az orvosokat és a szociális munkásokat is el kellene látni megfelelő iránymutatásokkal. Mindössze 122 férőhely van a családon belüli erőszak áldozatainak, ebből 28 a titkos címen lévő krízisközpontban. Legalább ezer férőhely kellene, ráadásul a nők csak 60 napot tölthetnek a központokban, és csak gyerekes anyák kérhetnek hosszabbítást.

Sokuknak nincs munkája, így kénytelenek visszatérni a bántalmazóhoz.
Gauri van Gulik, a Human Rights Watch nők jogainak globális szószólója szerint a családon belüli erőszak nem magyar sajátosság, de a legfontosabb, rejtett problémája a női jogok csorbulásának. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország is aláírta a nők hátrányos megkülönböztetését tiltó nemzetközi egyezményt. Ebben a kormányzat egyebek mellett azt vállalta, hogy fizikai védelmet nyújt a nőknek, lehetővé teszi, hogy az áldozat - megfelelő alternatívák mellett - szabadon dönthessen a jövőjéről, valamint felvilágosító kampányokkal és oktatással igyekszik elősegíteni az erőszak megelőzését.

Egy nemzetközi vizsgálat szerint Magyarország nem felel meg ezeknek az elvárásoknak - mondta. Gauri van Gulik ugyanakkor biztatónak nevezte, hogy Magyarország is tervezi a családon belüli erőszak megfékezésére született európai szintű Isztambuli Egyezmény aláírását.

A HRW jelentése számos ajánlást is megfogalmaz. A szervezet nőjogi szószólója ezek közül kiemelte, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint az áldozatnak legalább két esetet kell bizonyítania. Álláspontja szerint ez szokatlan és veszélyes, ezért nem kellene megvárni a második bántalmazást a feljelentéshez.

Hozzátette: egy átfogó nemzeti stratégiára, akciótervre van szükség, amelyhez megfelelő költségvetési forrásnak is rendelkezésre kellene állnia. Fontos a hatóságok, minisztériumok, civilek felelősségének, feladatainak meghatározása.

Gauri van Gulik álláspontja szerint a kormányzatnak fel kell ismernie, hogy finomítani kell a jogszabályokat, miközben a meglévő szabályok betartása kívánnivalókat hagy maga után.

Hellenbárt László, az S.O.S. Krízis Alapítvány intézményvezető-helyettese szerint néhány jogszabályt módosítottak ugyan, ám a hatósági szemlélet nem nagyon változott, így súlyosbítva az áldozatok helyzetét.

Álláspontja szerint intézményi és központi felelősségvállalás nélkül kevés esélye van egy gyermekét egedül nevelő, kiskeresetű nőnek a lakhatásra. Sok ponton kellene megváltoztatni a jelenlegi struktúrát. A rendőrség számára léteznek utasítások a családon belüli erőszakkal kapcsolatban, de azokhoz hasonlók nem készültek az ügyészek, bírák, egészségügyi és szociális munkások számára.

Judith Sunderland, a HRW vezető Nyugat-Európa-kutatója az élettársát bántalmazó Balogh József országgyűlési képviselő ügye kapcsán kérdésre válaszolva elmondta, hogy különösen nagy súllyal esik a latba, ha egy választott képviselő kerül gyanúba.