Okleveles német juhász a menhelyről

Két éve véletlenül találkozott egy kutya és egy gyerekorvos. Mindketten bajban voltak. Mostanra együtt dolgoznak az óbudai rendelőben: doktor Rex és gazdája, Varga Károly, a doki. Egy ideje már teljes műszakot visznek. Doktor Rex, a német juhász mostanáig megoldatlan feladatot lát el a gyermekek gyógyításában: az ő dolga csökkenteni a rendelőbe érkező pácienseknél és szüleiknél a stresszt. Továbbá, hogy jókedvre derítse a lurkókat, mert így könnyebben ráállnak a vizsgálatokra, s így még az injekció sem fáj annyira. Munkájához eszközként saját lényét és a testét használja, különös tekintettel a három-négy centi hosszú, dús szőrzetére, no meg méretes termetére.

A páciensek érdekeit figyelembe véve doktor Rex hajlandó némely kérésüket is teljesíteni, azaz odamegy, ha hívják, leül, ha leültetik, és lefekszik, ha azt kérik tőle. Húzhatják, gyömöszölhetik, hagyja. Kedvenc tartózkodási helye a római-parti gyermekrendelő várója, ahol naponta dolgozik gyermekorvos kollégájával, Varga Károllyal. Azt kevesen tudják, hogy doktorsága előtt két és fél évvel Rex még menhelyi kutyaként élt, a mostaninál sokkal kevesebb mozgástérrel, figyelemmel és szeretettel kellett beérnie. Akkoriban, sok kilométerrel odébb, a későbbi kolléga, Varga doki lelke is nagyon alacsonyan szállt. Épp elvált, a közös ház árának felét kölcsönadta és nem kapta vissza, nagyon-nagyon magányosnak érezte magát, s bánatát itallal próbálta enyhíteni. Mikor már nem bírta elviselni magát és a magányt, segítséget kért, majd szanatórium következett, pszichodrámával és pszichiáterrel, utóbbi mondta neki, hogy sokat segíthetne gyógyulásában egy kutya.

Aztán egy szép napon Varga dokihoz betoppant Rex, és nála is maradt. Közösen kezdtek új életet. A doki egy barátjával együtt tanította meg neki azt, amit egy tanult kutyának tudnia kell. Kollégái, akik négy hónapon át helyettesítették, kicsit meglepődtek, amikor a kutyával érkezett a munkahelyére, de azt mondták, ám legyen, ha ez neked jót tesz. Rex karrierje nagyjából akkor kezdődött, amikor a rendelő melletti helyiségből egyszer kiszökött a váróba, és a gyerekeknek ez nagyon tetszett.

A történet következő részét már sokan ismerik: állatorvosi engedéllyel Rex a várakozó gyerkőcöket szórakoztatta, s Varga doki kérte a szülőket, jelezzék, ha zavar valakit a jelenléte. Senki sem panaszkodott – ehelyett valaki névtelenül feljelentette. Rex doktor ekkor szerzett országos ismertséget és rengeteg szimpatizánst. Viszont visszaszorult a rendelő melletti kuckóba, s hogy legálisan folytathassa tevékenységét, elkezdődött a kiképzése. Tanult vele együtt Varga doki is, figyelmet, kitartást, kutyával való viselkedést.

A közelmúltban Varga doki büszkén mesélte, Rex a rendelő teljes jogú tagjává avanzsált, s hogy egy év alatt épphogy csak írás-olvasásból nem vizsgázott: jeles bizonyítvánnyal lett segítő kutya. Varga dokival bárhová bemehet, hiszen az a dolga, hogy mentálisan támogassa. Torinóba, a gyermekorvosok és állatorvosok kongresszusára is együtt utaztak, mert mindkettőjüket érdekli a téma. Varga doki azt mondja, soha életében nem érezte ilyen jól magát, mint most.

A kutyákkal való munka jótékony hatásaira Boris Levinson amerikai pszichológus figyelt fel a hatvanas években. Jó ideje kezelt egy szociá­lis viselkedési zavarokkal küszködő kisfiút, de nem jutott előre, mert a gyerek elzárkózott, nem beszélt vele. Egy alkalommal azonban Levinson kénytelen volt magával vinni kutyáját is a rendelőbe. A gyerek megörült a kutyának, simogatta, beszélt hozzá, és a pszichológussal is szóba állt. A következő alkalmakkor Levinson már azért vitte magával a kutyát, hogy segítse feloldódni a kisfiút, így rövidesen el is kezdhette vele az érdemi terápiát.