Nők, akikre a férfiak is hallgatnak

Napjainkban egyre inkább foglalkoztatja a társadalmat a nők és a futball kapcsolata – a VG.hu is többször írt már erről a témáról. Amellett sem mehetünk el észrevétlenül, hogy a női Bajnokok Ligájának emelkedő népszerűsége és a női játékvezetők térnyerése mellett a médiában is egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a nők. Annak ellenére, hogy ez a tendencia egyre inkább nyilvánvaló, még mindig vannak olyanok a futballtársadalomban, akik ezt nehezen viselik.

Nemrégiben az NB II.-es Budaörs edzője, Bognár György nyilatkozta – miután egy női bíró vezette a meccsüket, amelyen ráadásul ki is kaptak –, hogy

egy felnőtt férfi NB II-es mérkőzést hiba központilag lebutítani.

Ezzel úgymond azt üzenete az MLSZ-nek, hogy a bíróküldésnél érdemes lenne a nőket „kihagyni a buliból”.

A mérkőzést vezető Kulcsár Katalin azt mondta:

ha hibázom, akkor a nézők, játékosok, vezetők nem ugyanazt gondolják, mint egy férfi bíró esetében, például, hogy »rosszul helyezkedett, és nem látta«. Szerintük én azért hibázom, mert nő vagyok. Az sosem merül fel, hogy én is ugyanazért hibáztam, mint egy férfi kolléga.

Nyilatkozata után az MLSZ behívta Bognárt, akit a meghallgatás után 100 ezer forintra büntettek.

Futball-szinten nem kislány

A Bognárhoz hasonló megnyilvánulások ellenére azonban szerencsére egyre inkább elismerik a futball világában tevékenykedő nők munkáját. A VG.hu a téma kapcsán László Ágnessel, a Kislány, nagy foci blog szerzőjével, és Csepelyi Adriennel, a WMN újságírójával beszélgetett.

László Ágnes édesapja sosem dilemmázott azon, hogy csak azért mert a gyermeke lány, ne vigye magával egy megyei mérkőzésre vagy a tőlük 200 kilométerre lévő Budapestre egy Fradi-meccsre. Így kislányként természetes lett számára, hogy focit néz. Az 1994-es világbajnokság után kezdte el füzetbe ragasztgatni a játékosok fényképét, s jegyezte mellé a meccsek eredményeit is. Elmondása szerint talán ez lehetett a blogja előfutára.

Jelenleg a Kislány, nagy foci blogot vezeti,

melyet már közel 20 ezer ember követ, s óriási aktivitás zajlik az oldalon.

László Ágit komolyan veszi a hazai sportmédia, a Digi Sport Reggeli Start műsorába például már hét éve hívják szakértőként, ő pedig, ha főállása engedi, mindig szívesen áll a sportsajtó rendelkezésére. Lapunknak azt is elmondta, hogy „az Egyesült Államokban és Angliában ez abszolút nem szokatlan, és nem is furcsa. Magyarországon ez a dolog sajnos még gyerekcipőben jár. Ha itthon is beemelnék a futballhoz értő nőket, akkor az előítéletek is csökkennének.”

Bognár György esetével kapcsolatban elmondta, hogy ő is látott már a helyszínen női játékvezetőket ért atrocitást, véleménye szerint

egy intelligens ember nem sérteget valakit azért, mert nő.

Nehéz tovább butítani ezt a közeget

Csepelyi Adreiennt az 1996-os Európa-bajnokság német–angol elődöntője szippantotta be, amikor Gareth Southgate kihagyott tizenegyese miatt kiesett Anglia. Mivel Adriennek természetes közege az írás, így természetes volt, hogy a fociról is írni kezdett.

Már középiskolásként több mint ezer oldalnyi naplóregényt írt, ezek 80 százalékban a fociról szóltak.

Adrienn tehát nem panaszkodhat, hiszen elismert szaktekintélynek számít idehaza. Belemenés című könyve, a futball – azon belül is a Liverpool – iránti eszement rajongásáról szól.

Amikor a Bognár-esetről kérdeztük, Adrienn nem rejtette véka alá a véleményét. „Hadd legyek sarkos: igen nehéz lenne bárhogy is lebutítani egy olyan közeget, ahol egy ilyen kijelentésnél nem hördülnek fel egy emberként a kollégák, és ahol valaki, aki folyamatosan ilyen életbölcsességekkel bombázza a nézőket, még mindig szakértő lehet – mondta a WMN újságírója.

Amíg az ilyesmit nem veti ki magából a futballtársadalom (igen, ez főként férfiakból áll, ugye), addig ez tekinthető meghatározó irányvonalnak. Teljesen mindegy, a futballtársadalom mit állít magáról, a valós képet kizárólag az ilyenek mutatják. Épp ezért üdvözlendő az MLSZ lépése, példaértékű”

– tette hozzá.

A nőknek nem KELL újat hozniuk, elég, ha jól dolgoznak

Világszerte láthatjuk, hogy a legmagasabb szinten is bevonják a nőket az elemzésekbe, stúdió-beszélgetésekbe, szakmai írásokat kérnek tőlük, gyakorlatilag tehát tudatosan színesítik társadalmilag a tartalomszolgáltatást. Nem azért, mert a nőktől többet vagy mást várnak, hanem, mert a tengerentúlon, illetve Nyugat-Európa felvilágosultabb részein pontosan tisztában vannak vele, hogy a társadalmi kiegyenlítődés, és a nemi diszkrimináció szempontjából rettenetesen fontos, hogy behívják abba a térbe a nőket, ahova évtizedek óta nem volt meghívójuk, sőt mondhatjuk, hogy nem is voltak szívesen látott vendégek.

Csepelyi Adrienn szerint amúgy sem helyes plusz elvárásokat támasztani – a nőknek nem azért van helyük a futball világában, mert valami újat KELL hozniuk. Elég, ha jól végzik a munkájukat.

László Ági például egy két lábon járó lexikon, hatalmas tudással, ami őszintén lenyűgöz. Engem meg a foci társadalmi, szociológiai és popkulturális vonatkozásai érdekelnek a leginkább. Ettől még mindketten ismerjük a lesszabályt, és van saját véleményünk a játékról

– húzta alá. Az újságíró szerint pontosan ennek a véleménynek és látásmódnak kellene teret nyernie – hogy ne csak az úgynevezett „férfiszempont” érvényesülhessen. Meggyőződése, hogy ez több női nézőt, olvasót, szurkolót vonzana.

Az újfajta látásmód és tartalomszolgáltatás valóban ráférne a hazai sportmédiára. Csepelyi szerint egy nő is pontosan látja, hogy itthon zömében elkeserítő a stúdiós „szakértés” színvonala. Unásig ismételt közhelyek sokasága.

„Ha ezeket egy nő hajtogatná, özönlenének a kommentek, hogy ezt a »fogalmatlan libát« miért ültették oda” – mondta portálunknak, majd azzal folytatta, hogy a hazai bloggerszcéna kitermelt már néhány kiváló szakértőt, de fényévekkel vagyunk elmaradva például a brit stúdióműsoroktól szakmailag és diverzitás tekintetében is.

László Ági hasonlóképpen gondolkodik, mint „sortstársa”: a blogger szintén társadalmi és kulturális szempontok alapján szereti ezt játékot megközelíteni.

A titkos küldetésem az, hogy minél több embernek mutassam meg, hogy a focinak mekkora ereje van. Legyen szó a sportág pszichológiai, közösségépítő, vagy éppen szociális hatásáról. Különböző történeteken keresztül igyekszem ezt az üzenetet eljuttatni minél több emberhez. Leginkább az ilyen jellegű bejegyzéseket szeretik az emberek

–mondja.

Néha ki kell javítani a srácokat

Nyilván minden futballt kedvelő nő tapasztalta már, hogy amikor egy férfit kijavít a sportágat illetően, nem mindig jól reagálja le az illető. A már régen letapadt beidegződések által sokszor makacsul ragaszkodnak ahhoz a tényhez, hogy egy nő nem érhet fel egy férfi sportszakamai ismereteihez. Két interjúalanyunk szerencsére azonban nem mindig fut bele ebbe. László Ágival többször is előfordult már ez a szituáció, ilyenkor igyekszik nem okoskodónak tűnni a korrekció során. Véleménye szerint ennek köszönhető, hogy nem reagálnak sértődötten, hanem inkább megköszönik.

„Egy-két emlékezetes eset kivételével, amikor az illetőt érzékenyen érintette, hogy egy nő kijavítja, jól reagáltak. De engem kijavítani valahogy jobban szeretnek” – mondja a kellő iróniával Csepelyi Adrienn.

A kedvence egy saját bevallása szerint a magyar futballban elismert férfi, aki Instagramon találta meg az újságírót, hogy elmagyarázza: ő ugyan nem olvasta még a könyvét, de annak már a címe is hülyeség, hiszen a fociban nincs belemenés. Adrienn átküldött neki néhány képernyőfelvételt húszas évekbeli újságcikkekből, és pár címszót lexikonokból.

Becsületére legyen mondva: megvette a könyvem, és nyilvánosan elmesélte a sztorit, beismerve, hogy nekem van igazam

– mondta Adrienn.

A blogger és az újságíró tehát részben pozitívan látja a jelenlegi képet, és úgy tűnik: a magyar társadalom kezdi felnyitni szemét azzal kapcsolatban, hogy a futball nem kizárólag a férfiak játéka, egy nő igenis képes jól látni a szakmai dolgokat. Hiszen, ha a vízilabdát vagy a röplabdát érti, miért ne érthetné a futballt is?!