Sok a nyitott kérdés az atomerőmű-vitában

Ismét fellángolt globálisan, de kiváltképpen Európában az atomerőmű-vita. Az olaj, a gáz, a szén ára világszerte emelkedik, ebben a helyzetben pedig újra vonzó lett a minimális szén-dioxid-kibocsátású atomenergia. Az október végi EU-csúcson világossá vált, hogy Németország nem csatlakozik az uniós gázvásárlási projekthez, Oroszország pedig hosszú távú gázszállítási egyezmények megkötésére törekszik - olvasható a Figyelő cikkében.

2035-ig Franciaország, Belgium, Németország és Spanyolország 32 atomreaktort állít le.

Ezek kiesése hatalmas mennyiségű szén-dioxid-mentes áram elvesztését jelenti. A pótlás vagy szénből, vagy (főleg orosz) gázból lenne megoldható. Thierry Breton, a belső piacokért felelős EU-biztos néhány hete egy üzleti fórumon fel is vetette: nem biztos, hogy jó, ha ilyen gyorsan megfosztjuk magunkat ennyi olcsó és tiszta energiától. A leállítandó erőművek egy része műszakilag kifogástalan állapotban van, és még legalább egy évtizedig szolgáltathatna energiát.

Európa tehát mindinkább megosztott ebben a kérdésben.

Ehhez hozzájárul az atomenergiát kiváltandó megújuló források körüli problémahalmaz. Németországban a szél- és a napenergia-szolgáltatók kudarcai miatt ez év első felében hatalmas mértékben előretört a klímára az egyik leginkább ártalmas energiaforrás, a szén.

Az atomerőművektől való megszabadulás élharcosának számító országban többtucatnyi tudós, szakértő is levélben szólította fel az alakulófélben lévő kormánykoalíciót, hogy fontolja meg a kiszállás szerintük túl gyors ütemét. Van egy mindinkább erősödő csoport, amely az atomenergiát „zöld”, azaz a környezet szén-dioxid-terhelését nem vagy csak minimális mértékben növelő erőforrásként ismertetné el. Úgy látszik például, hogy Észtország is csatlakozik (akár hallgatólagos támogatással) a Franciaország vezette tízekhez, az atomenergia-pártoló EU-tagokhoz, köztük Magyarországhoz.

Vannak államok, amelyek lebontanák-lebontják a meglévő létesítményeket,

mások – a zöldítési program döccenői miatt – az ipari lobbi nyomására akár újakat is építenének.

Ilyen például Olaszország, ahol Roberto Cingolani klímaügyi miniszter erősen pártolja ezt az álláspontot. Az olaszoknál jelenleg nincs működő atomreaktor, viszont negyedik generációs erőművek építésével visszatérhetnének a nukleáris energiát hasznosítók csoportjába. Oroszország, a komplett atomerőművek egyik legnagyobb exportálója pedig dörzsöli a kezét, újabb megrendelések befutására számítva.

A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.