Pácban a francia atomipar, a végén a németek nevethetnek

Már több mint egy évtizedes csúszásban van a legújabb francia atomreaktor beüzemelése, és a beruházás várható költsége is megháromszorozódott az első, 2007-es becsléshez képest. Az eredetileg prototípusnak szánt EPR1600 reaktorral kapcsolatos problémák kihatással lehetnek az áprilisi francia elnökválasztásokra is.

A francia többségi állami tulajdonú villamosenergia-vállalat, az Electricité de France (EDF) újra kitolta a nyugat-franciaországi Flamanville 3 projekt befejezési határidejét,

várhatóan 2023 második negyedévében helyezik üzembe azt új reaktort.

Módosítanunk kellett a Flamanville 3 projekt ütemezését, a világjárvány megnehezíti az ipari létesítmények beüzemelést

– nyilatkozta az EDF szóvivője.

A kitolt határidővel jóval magasabb kiadások is párosulnak, jelenleg

12,7 milliárd euróra becsülik a projekt teljes költségét, ami 300 millió eurós növekedést a korábbihoz képest.

A projekt mihamarabbi lezárulta számos piaci és politikai szereplő érdeke. Franciaország teljes energiatermelésének több mint 70 százalékát az atomenergia adja, így veszélyezteti az ellátást, hogy a klímaváltozás és a felmerülő technikai problémák miatt több reaktort is le kellett állítani az utóbbi időben – pénteken például az 1,3 gigawattos Flamanville 2 reaktort –, és az ország legrégebbi Fessenheim atomerőművének is lejárt az üzemideje.

Ráadásul amíg nem épül meg a saját blokk, a Kínában üzemelő francia építésű reaktorral is problémák vannak, a finn erőmű pedig 12 év késéssel indult el, azt a célt, hogy a saját fejlesztésű technológiát használva csökkentsék Európa energiafüggőségét és terjeszkedjenek a piacon, nehéz lesz elérni, a kiadások pedig csak nőnek.

Mindez nincs jó kihatással az április elnökválasztásokra sem.

Emmanuel Macron France 2030 elnevezésű beruházási tervének középpontjában ugyanis épp az atomenergia áll.

A tervezet szerint úgy tudnák a legkedvezőbben elérni 2050-re a nulla nettó kibocsátást, ha 14 nagy új reaktort, valamint egy kis moduláris reaktorparkot építenek, és jelentős befektetéseket eszközölnek a megújuló energiaforrásokba.

Bár Németország és Franciaország között nyilvánvaló a nézetkülönbség a nukleáris energia kérdésében, és egyedül abban értenek egyet, hogy nem értenek egyet a nukleáris energia zöldnek minősítésében – Anna Luehrmann német európai miniszter pénteki beszédében tagadta, hogy bármiféle konfliktus lenne köztük –, az EPR1600, azaz az európai nyomottvizes reaktortípust fejlesztését még együtt kezdték el 1991-ben. 

A beszállítói oldalon a két legtapasztaltabb európai nukleáris szállító, a Framatome és a Siemens állt össze, és megalapították leányvállalatukat, a Nuclear Power Internationalt. Majd 2001 januárjában megalapították a Framatome ANP-t is, amely jelenleg az AREVA csoport tagja. Üzemeltetői oldalon az EDF  és a nagy német közművek alkottak erős csoportot a leendő atomerőmű-tulajdonosok képviseletére. Ezen túlmenően a francia és a német biztonsági hatóság és a biztonsági szakértők is szorosan együttműködtek, hogy az EPR megfeleljen a legkorszerűbb francia és német biztonsági előírásoknak.