Hiába a nagyobb népesség, az indiai munkaerő még sokáig nem tudja lekörözni a kínait

Hiába India a világ legnépesebb országa, a munkaerőpiaca változatlanul elmarad Kínáétól. Az Oxford Economics elemzése szerint Indiában csak a munkaképes korú lakosság 51 százaléka dolgozik, ami 25 százalékponttal alacsonyabb a kínainál.

„Bár az arány idővel emelkedni fog, az előrejelzésünk szerint az indiai munkaerőpiac a 2040-es évek végéig kisebb lesz, mint a kínai” – írták az egyik legtekintélyesebb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőműhely munkatársai. Ahhoz, hogy ezen a téren már 2030-ra elérjék Kínát, az kellene, hogy a foglalkoztatás meghaladja a 70 százalékot.

India népessége a becslések szerint 1,425 milliárd fő, jelentős része munkaképes korú, vagyis 15 és 64 év közötti. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a következő két évtizedben India eltartottsági rátája lesz az egyik legalacsonyabb a regionális gazdaságok között – hangsúlyozta Santanu Sengupta, a Goldman Sachs Research Indiával foglalkozó közgazdásza.

Magyarán itt lesz a legmagasabb az arány a teljes és a munkaképes korú népesség között, vagyis India esetében arányosan több olyan munkaképes korú felnőtt van és lesz, aki képes eltartani a fiatalokat és az időseket.

India lakosainak száma az előrejelzések szerint a 2060-as évekre éri el a csúcsot valamivel 1,7 milliárd alatt, míg addigra a kínaiak száma a jelenlegi 1,42 milliárdról 1,1 milliárdra csökken.

Kínában a nők 71 százaléka dolgozik, míg Indiában csak 25 százalék, vagyis az arányuk alacsonyabb, mint olyan szegény országokban, mint Pakisztán (26 százalék) és Banglades (40 százalék.) A régió többi fejlődő országában is jobb a helyzet az indiainál, Indonéziában, Malajziában, Laoszban, Thaiföldön és Vietnámban is dolgozik a nők több mint fele.

További kihívás a termelékenység, ami az Oxford Economics szerint nagyrészt a megfelelő oktatás és egészségügy hiányának a következménye.

– olvasható a jelentésben. A Világgazdasági Fórum adatai szerint az írástudók aránya 2018-ban Indiában 74 százalék volt, Kínában 97 százalék. Önmagában a szám nem meglepő, hiszen az indiai oktatás színvonala továbbra is gyenge, és tovább rontott a helyzeten a koronavírus-járvány és az iskolák bezárása, különösen vidéken.

Ami az egészségügyi normákat illeti, Indiában a születéskor várható élettartam 2019-ben 70,9 év volt, míg Kínában 77,7 év. Indiában tízezer lakosra mindössze 7,3 orvos jutott, míg Kínában 23,9.

Az oktatás és az egészségügyi ellátás minőségének javításához elengedhetetlen, hogy az ország a jelenleginél sokkal több pénzt fordítson ezekre a területekre. Az oktatási kiadások az indiai GDP mindössze 2,9 százalékát teszik ki, ami elmarad a kormány által 2020-ra kitűzött 6 százalékos céltól. Kínában a GDP 4 százalékát fordítják erre a célra, a világvezető Norvégiában 6,6, Chilében 6,5, Izraelben 6,2, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban 6 százalékát, Magyarországon 4,7 százalékot.

És bár az egészségügyi kiadások Indiában idén a GDP 2,1 százalékára emelkedtek, ez még mindig alacsonyabb, mint sok más országban, például Kínában, ahol ez 6,5 százalék – az Egyesült Államokban pedig 16,6 százalék. Tavaly a GDP több mint 11 százalékát tették ki az egészségügyi kiadások Németországban, Franciaországban, Japánban, Ausztriában, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Új-Zélandon, Hollandiában és Kanadában is, igaz, ezek mind fejlett ipari országok.

Jól teljesít viszont India az innováció terén, az ENSZ Szellemitulajdon-világszervezetének (WIPO) szerdán közölt, legfrissebb jelentése szerint a vizsgált 132 ország között a 40. helyet foglalja el, és első a közép- és délkelet-ázsiai régióban.