Még a kampányígéretek is veszélybe kerültek Olaszországban, és a kisebb növekedési ütemet is borítékolni lehet. A szavazók bizonyára nem fognak örülni a büdzsé átalakításának, ugyanakkor a befektetők arcára mosolyt csalhat, hogy
felpöröghet a privatizáció.
A kormány a következő három évben az eszközeladásból 20 milliárd euró bevételt remél. Kalapács alá kerülhet a Ferrovie dello Stato, azaz az állami vasúttársaság egy része, de a világ egyik legrégebbi pénzintézetébe, a Monte dei Paschi di Sienába is új tulajdonosok szállhatnak be.
Meloninak szigorítania kell, ugyanis a mostani előrejelzések szerint – változatlan költségvetési pálya esetén – az eredetileg tervezettnél egy évvel később, csak 2026-ben csökken a büdzsé hiánya az Európai Unió által elvárt GDP-arányos 3 százalék alá.
Ennek viszont csak részben oka a vártnál lassabb gazdasági növekedés, ugyanis brutális teher a költségvetésnek a szuperbónusz néven elhíresült lakásfelújítási támogatás finanszírozása.
A feszültség kialakulásában nagy szerepet játszanak a kampányígéretek is. Másképpen mondva: a politikai haszonszerzés, a támogatottság növelésének komoly ára van – jelen pillanatban nem világos, hogy ezekre hol találna forrást Giancarlo Giorgetti pénzügyminiszter. Pedig még a nehéz helyzetben is fontos, hogy meglegyen a pénz, ugyanis
a jövő évi európai parlamenti választásokra már el is kezdte a felkészülést a római vezetés.
Már most úgy gondolkodnak a voksolásról, mint az első igazi megmérettetésről, amelynek eredményéből könnyen lehet következtetni arra, hogy sikerült-e elfogadtatnia magát a jelentős politikai irányváltást hozó, új, jobboldali kormánynak.
Az új költségvetési törvényben tehát valószínűsíthetően szerepelnek majd részletek az adósávok csökkentéséről, a bérek adótartamának mérsékléséről is. Az egészségügyi dolgozókkal is új szerződést köt az állam. Emellett
sokan várják, hogy az új családtámogatási rendszer, a szülővé válás ösztönzésére vonatkozó intézkedések is világossá váljanak
– erre nagy szükség is van, ugyanis a kabinetnek mindenképpen fel kell lépnie a historikusan alacsony születési rátával szemben.
Kényes lavírozásba kell kezdenie Meloninak
– nagyjából erre lehet következtetni, ha a közelgő választások, a gyengébb gazdasági adatok és a kampányígéretek háromszögére tekintünk. Mára ugyanis kiderült, hogy a járvány alatt bevezetett adókedvezmények megnyirbálása visszafogta a növekedést, a magas kamatkörnyezetben a hitelezés is visszafogottabbá vált, az olasz eszközök hozamai megugrottak. Nem is lehet számítani a gazdasági növekedés felpörgésére, a jegybank friss előrejelzései szerint idén a gazdaság 0,7 százalékkal, a jövőre 0,8 százalékkal, 2025-ben pedig kereken 1 százalékkal nőhet. A múlt héten közzétett számok miatt sokan megkongatták a vészharangokat – az olasz nemzeti bank egyik tisztviselője egyenesen azt mondta: „a kormánynak extrém körültekintőnek kell lennie”. A többi olasz makrogazdasági adatot elnézve sincs Meloni könnyű helyzetben: ugyan az év eleji 10 százalékos szintről alig 5 százalék fölé csökkent az éves infláció, kiskereskedelmi forgalom gyakorlatilag stagnál, és a beszerzésimenedzser-index is a növekedést jelző 50 pont alatt van egy hajszállal. A munkanélküliség enyhén csökkent az év eleji 8 százalékról 7,3 százalékra augusztusra.
A Fitch Ratings arra figyelmeztet, hogy
az ország adósságterhe még öt év múlva is a GDP 140 százaléka felett marad.
A befektetők is nehezen hisznek az olasz költségvetési politika szigorításában és annak fenntarthatóságában, ugyanis ebben a hónapban a tízéves olasz állampapír és a német Bund hozamának különbsége kétszer is átlépte a 200 bázispontot.
Több országnak is nehézséget okoz az uniós költségvetési szabályok betartása: Franciaországban idén 4,7 százalékos, Spanyolországban pedig 4,1 százalékos deficittel számolnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.