Törékeny a barátság – egymásnak esett Putyin és Hszi
Váratlanul vita alakult ki a Kreml ura és legközelebbi szövetségese, Hszi Csin-ping között. A nézeteltérést az váltotta ki, hogy Kína visszaél gazdasági erőfölényével, azzal, hogy Oroszországnak feltétlenül szüksége van arra az összegre, amit a nyersanyagokért kap déli szomszédjától.
Konkrétan a vita arról szól, hogy milyen áron számolják el a tervezés és építés alatt álló Szibéria Ereje 2. gázvezetéken Kínában áramló gázt. A Financial Times azt írja, hogy Peking az orosz belföldi árak körüli tarifát fogadja el, azok azonban mesterséges eszközökkel alacsonyan tartott árak, ezeknél drágábban adná Putyin a gázt Kínának. A vitát azonban sürgősen le kell zárni, mert
Putyinnak égető szüksége van minden egyes rubelre a háború finanszírozásához,
így ő került most harapófogóba. Hszi persze ezt jól tudja, és hiába emlegette „szeretett testvéreként” Putyint, keményen kihasználja ezt a helyzetet.
Mennyi is az annyi?
A brit gazdasági lap szerint messze van a megállapodás, aminek brutális következményei vannak Oroszország számára. A lap egy nagy orosz bank titkos jelentésére hivatkozik, amelyben kiszámolták, hogy
a Gazprom állami gázóriás nyeresége csaknem 15 százalékkal esne vissza, ha a Szibéria Ereje 2. vezeték nem áll üzembe 2029-ben.
Összességében tehát azt lehet mondani, hogy Vlagyimir Putyin elnök egy „lábon áll”, azaz egyre inkább a kínai vezető, Hszi Csin-ping gazdasági támogatásától függ. A jelentés szerint az orosz gázeladások legalább egy évtizedes mélyrepülésbe kezdenek.
A vállalat Európába irányuló exportja átlagosan évi 50-75 milliárd köbméter lesz 2035-re, ez a háború előtti szintnek alig egyharmada.
A Gazpromnál abban reménykednek, hogy a Kínába tartó vezeték segíthet pótolni a kiesett európai exportvolument, ennek kapacitása csak évi 50 milliárd köbméter lesz, és egyelőre az árakat sem tisztázták. Ráadásul Kína azt akarja, hogy a vezetéket az oroszok építsék saját kontójukra, mivel nekik erre nincs kellő forrásuk, és a kapacitása is durván felül lett méretezve a reális igényekhez képest.
A szankciók fő következményei a Gazprom és az energiaipar számára az exportvolumen zsugorodása, ami legjobb esetben is csak 2035-re áll vissza 2020-as szintre
– írták a dokumentum szerzői. Elina Ribakova, a washingtoni székhelyű Peterson Institute for International Economics szakértője szerint a Gazprom zsákutcában van.
LNG-robbanás
A jelentésben közölt becslés szerint Oroszország LNG-exportja 98,8–125,8 milliárd köbméterre emelkedik 2035-re a 2020-as 40,8 milliárd köbméterről, és a teljes gázexport felét teszi majd ki. Egyidejűleg – minden központi támogatás ellenére – a Gazprom pozíciói jelentősen gyengülnek majd a legnagyobb orosz LNG-óriással, a Novatekkel szemben.
Érdemes tervezni az LNG-vel, ugyanis megbízhatóbb exportbevételi forrás, miután hajókon szállítják, nem csővezetéken.
Emellett az energiahordozó útja nehezebben követhető nyomon, és ha jó pár LNG-terminált építenek Oroszország keleti partjainál, akkor már diverzifikálhatják az exportot is, csökkentve a Kínától való függést, ami a saját gazdaságuk feletti irányítás visszaszerzésének lehetőségével is kecsegtet. Ugyanis a botkormány most Peking kezében van – teszik hozzá.
Emellett – a viszony elmérgesedése miatt – szerencsés lenne, ha Oroszország csökkenteni tudná a nyugati turbináktól való függését is, ugyanis most ezek elengedhetetlenül fontosak a vezetékes gázszállításhoz. A jelentésben emlékeztetnek, most még az Oroszországban összeszerelt turbinák alkatrészeinek 75 százaléka is Nyugatról származik, ami teljes kitettséget jelent.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.