Hogy békülhet ki Trumppal Németország?

Donald Trump második elnöksége kétségtelenül rossz hír Németország számára. Az Egyesült Államokkal szembeni hatalmas kereskedelmi többletének köszönhetően Berlin már régóta a megválasztott elnök egyik kedvenc célpontja. 

A német hárompárti koalíció közelmúltbeli összeomlása és Friedrich Merz konzervatív vezető valószínűsíthető győzelme a jövő februári országos választáson azonban lehetőséget kínál a kapcsolatok újrarendezésére és olyan gazdaságpolitika bevezetésére, amely végső soron segít a szakadék megszüntetésében – értékeli a helyzetet a Bloomberg kolumnistája.
Igazából nem is a német export a probléma, hanem az import és a lanyha belső kereslet. A következő német kormánynak ezért a belföldi kereslet fellendítését, valamint az állami és a magánberuházások növelését kell prioritásként kezelnie. 

Merz és Trump – van közös nyelv

Friedrich Merz, aki várhatóan Németország következő kancellárja lesz, tehetős ember, egykor vállalati jogász volt, majd az egyik legnagyobb amerikai alapkezelő, a BlackRock németországi vagyonkezelő egységének a felügyelőbizottsági elnöke. Merz kiváló partnere lehet Trumpnak, mindketten beszélik a pénz nyelvét. A CDU jelöltjének populista retorikája ugyan hazai pályán nem mindig jön be, de a Fehér Ház leendő lakójával megtalálhatja a közös hangot.

Merz elkötelezett atlantista, s bizonyára megdöbbentőnek tartja, hogy amerikai kollégája milyen véleménnyel van a NATO-ról. Viszont úgy tűnik, egyetért Trump azon követelésével, hogy Németország többet költsön a hadseregére. (Németország az idén évtizedek óta először teljesíti a NATO-ban vállalt kötelezettségét, és GDP-je 2 százalékát költi védelemre.)

A kereskedelem sokkal nehezebb témának tűnik. A 2022-ben megugró energia- és nyersanyagárak csak átmenetileg rontották Németország külső egyensúlyát, 

(Tegyük hozzá, hogy ez jóval a történelmi csúcs alatt van.)
A kínai kereslet szűkössége közepette Európa legnagyobb gazdasága egyre inkább az USA-ba irányuló exportra támaszkodik – Németország kétoldalú áruforgalmi többlete az USA-val szemben tavaly rekordösszegű, 63,3 milliárd euró (67 milliárd dollár) volt.

Lesz vám, vagy nem lesz vám?

Berlinnek nincs túl sok befolyása az EU kereskedelempolitikájára, az Brüsszel hatáskörébe tartozik. Ha azonban Trump beváltja fenyegetését, és akár 20 százalékos vámot vet ki az importra, az keményen sújtja Németországot. A német jegybank, a Bundesbank számításai szerint

Nem világos azonban, hogy szövetségesének a recesszióba való visszakényszerítése milyen előnyökkel járna az Egyesült Államok számára, hiszen valószínűleg gyengítené az eurót, és így még tovább növelné Németország kereskedelmi többletét.

Trump egyik kedvenc mantrája, hogy a német autógyártók többet exportálnak az USA-ba, mint fordítva, és szeretné elérni, hogy inkább az Államokban gyártsák termékeiket. Valójában már most is pontosan ezt teszik. Az amerikaiak által vezetett Porschék ugyan Európában készülnek, de a BMW vagy a Mercedes-Benz hatalmas amerikai gyárakkal rendelkezik. Valójában az Egyesült Államok messze a legnagyobb címzettje a német közvetlen működőtőke-befektetéseknek, amelyek összértéke megközelíti az 500 milliárd dollárt.

A tőkeexport annak a következménye, hogy Németország nagy folyófizetésimérleg-többlettel rendelkezik. Nem vásárol a tengerentúlról azonos mennyiségű árut, így az ország többletmegtakarításai külföldre áramlanak. Ennek azonban megvannak a maga árnyoldalai is:

Ez az összeg hiányzik a belföldi beruházásokból, egyebek között ez okozza a német gazdaság pandémia utáni lejtmenetét. 

Merz szerint a menekülő tőke hátterében az áll, hogy Németország üzleti vonzereje elfogyóban van. Amikor Németország két évtizeddel ezelőtt legutóbb súlyos gazdasági válságot élt át, Gerhard Schröder balközép koalíciója elfogadta az úgynevezett Hartz-reformokat a foglalkoztatás fellendítése és Németország nemzetközi versenyképességének javítása érdekében. A bérköltségek leszorítása hozzájárult a folyó fizetési mérleg többletének növekedéséhez. 

A németek mániás megtakarítók

Ezúttal azonban a belföldi fogyasztás és a beruházások fellendítésére kell összpontosítani. Miközben a németek az utóbbi időben az inflációt meghaladó béremeléseknek örülhettek, megtakarítási hajlandóságuk továbbra is nagyon magas, a rendelkezésre álló jövedelem nagyjából 11 százaléka körül mozog, valószínűleg tükrözi a német gazdasági kilátásokba vetett bizalom erős hiányát. A baby boomer generáció nyugdíj előtt áll, ráadásul nagyok a vagyoni egyenlőtlenségek. 

Pont itt van a németek legnagyobb problémája: 

Erre a probléma megoldására kínál némi reményt, hogy végre elkezdődött az alkotmányban rögzített adósságfék feloldásáról, átalakításáról szóló vita. Ettől függetlenül azonban Németországnak meg kell találnia a módját annak is, hogy a vállalati és háztartási megtakarítások nagyobb részét belföldön lehessen felhasználni. Merz támogatja, hogy a németek által alacsony hozamú bankszámlákon elhelyezett euró-ezermilliárdok egy részét infrastrukturális kiadásokra mozgósítsák.

A németek szinte mániás spórolásának oka a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer, amelyben a jelenlegi nyugdíjasok jövedelmét a jelenlegi keresők finanszírozzák, s amelyről pontosan lehet tudni, hogy hosszú távon nem fenntartható, ugyanis a munkaképes korú népesség a demográfiai trendek miatt csökkenni fog. 

• A hosszabb munkaidő ösztönzése és a gyermekgondozási helyzet javítása a jelenleg részmunkaidőben dolgozók (gyakran nők) számára növelné a rendelkezésre álló jövedelmeket, és segítene a munkaerőhiány megfékezésében. 
• Ugyanígy adókedvezményeket kellene nyújtani azoknak, akik hajlandók tovább maradni a munkaerőpiacon,
•  valamint késleltetni a nyugdíjkorhatár emelését (amely a jelenlegi szabályozás szerint 2031-re 67 év lesz már) – ez tükrözné a várható élettartam növekedését is.
  Trumpot meggyőzni arról, hogy az ilyen intézkedések végső soron növelik az amerikai áruk iránti keresletet, nem lesz könnyű feladat. De Merznek jobb esélye van, mint a legtöbbeknek – zárja gondolatmenetét az amerikai lap publicistája.