Közérthető neveket kell adni a nyugdíjportfólióknak

Ajánlást adott ki tegnap a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) az önkéntes nyugdíjpénztárak számára a választható portfóliós rendszerrel (VPR) kapcsolatban. „2001 óta működtethetnek VPR-t a pénztárak, de most érte el a piac azt a szintet, hogy ajánlást kelljen kiadni” – mondta egy sajtóbeszélgetésen Szűcs József, a felügyelet főosztályvezetője.

Jelenleg 52 önkéntes nyugdíjpénztár van a hazai piacon, közülük 16 vezette be a VPR-t. Ezek között azonban ott vannak a legnagyobb pénztárak is, így az önkéntes nyugdíjpénztári tagság csaknem 90 százaléka, több mint egymillió ember már olyan kasszának a tagja, ahol van ilyen rendszer, és a teljes pénztári vagyon több mint 85 százalékát is ilyen intézmények kezelik.

A felügyelet célja az ajánlással az, hogy megkönnyítse a tagok számára a tájékozódást és a választást az egyes nyugdíjalapok között. Az ajánlás elkészítése közben figyelembe vették a Stabilitás Pénztárszövetség és a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) véleményét, és a kasszák gyakorlatai közül a legjobbakat igyekeztek bevenni a dokumentumba.

A pénztárak alapvetően hétféle portfóliót alakíthatnak ki, ezek közül a pénzpiaci portfólió a legalacsonyabb kockázatú, amely szinte csak állampapírokat tartalmazhat. A klasszikus alapokban már lehet néhány százaléknyi részvény is, a még egy fokozattal kockázatosabb, kiegyensúlyozott alapokra is jellemző az állampapírok túlsúlya, de a portfólió nagyjából negyede részvényekből áll. A növekedési portfóliók magasabb kockázatúak, a vagyon körülbelül felét tartják részvényjellegű eszközben, és külföldi értékpapírokat is vásárolhatnak, még ennél is nagyobb a kockázat a dinamikus alapoknál, amelyek 60-80 százalékban részvényekbe fektetnek.

Különleges kockázatot képviselnek az abszolút hozamú alapok, amelyeknél a vagyonkezelő folyamatosan a kockázatmentesnél magasabb pozitív hozam elérésére törekszik, valamint az úgynevezett céldátum portfóliók. Utóbbiak indítására tavaly december óta van lehetőség, a felügyeletnél érdeklődtek is ebben az ügyben a pénztárak, konkrét engedélykérés viszont még nem érkezett be a hatósághoz. A céldátum alapok egyébként egy adott időponthoz igazítva próbálják elérni a legjobb hozamot folyamatosan csökkentve a kockázatos eszközök arányát a portfólióban. Vagyis ha valaki például 2040-ben szeretne nyugdíjba menni, a céldátum alap eleinte magas arányban tartalmaz majd részvényeket, 2040-re viszont fokozatosan kockázatmentesre cseréli ezeket az eszközöket.

A felügyelet célja, hogy a pénztárak a választható portfólióikat közérthető módon nevezzék el, és az alapokat megfelelő részletességgel mutassák be a tagoknak. Szintén elvárás, hogy a pénztárak kerüljék el a kettős díjazást, figyeljenek oda a közvetett és közvetlen befektetési instrumentumok költségeire. Korábban a magánnyugdíjpénztárak közül négyet is elmarasztalt a felügyelet azért, mert befektetési alapokon keresztül vásárolt meg részvényeket extra költséget hárítva így a tagokra. Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál is folyik ilyen vizsgálat, elmarasztaló határozatok azonban eddig nem születtek.