Az EKB segítségére várnak a bankok

Ma tartja kamatdöntő ülését az Európai Központi Bank (EKB), az eseményt már jó ideje izgatottan várja a piac, főleg mivel július 10-én, kongresszusi meghallgatásán Jerome Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) elnöke kilátásba helyezte egy kamatvágás esélyét, így a tengerentúlon a valódi kérdés már inkább a kamatvágás mértékéről fog szólni. Ezzel a reflektorfény átfordult az európai jegybank felé, a befektetők már itt is számolnak a lazítással, illetve egy újabb kötvényvásárlási programmal.

A kötvényhozamoknál talán csak a banki részvények árazásai nyomottabbak. Persze nincs sok ok az örömre, a folyamatosan szigorodó szabályozás miatti költségek, a hozamkörnyezet és az alternatív megoldásaikkal piacot szerző fintechek térnyerése is nyomást helyez a bank­rendszerre, ám a régi, rossz minőségű hiteleket talán már maguk mögött hagyták a pénzintézetek. (Persze egy-egy bírság formájában még tudnak kísérteni, elég a Deutsche Bankra gondolni.) Eközben mintha az EKB felismerné a bankszektor szenvedését, egyre többször eshet szó a pénzügyi szektor megsegítéséről, vagy legalábbis a veszteségeik tompításáról, elvégre egy stabil, jól működő bankszektor támogatná az euróövezet egyre lassuló növekedését is. Véleményem szerint a potenciális kamatvágás és lazítás mellett az erre vonatkozó kommunikációra is érdemes lesz figyelni, a TLTRO-k megújításán kívül a legfontosabb lépés a kétszintű kamatrendszer bevezetése lehetne (ún. tiering), amely egy esetleges kamatvágás hatását erősen tudná tompítani. Ebben az esetben a bankok kedvezőbb (azaz kevésbé negatív) kamaton tudnák elhelyezni a felesleges likviditást, ez segítene a kamatbevételeken. A negatív hatás akár 30 százalékkal is csökkenhetne, miközben az élénkítésnek a hitelvolumenekre gyakorolt kedvező hatása is megmaradhatna. Ha ez tényleg így van, és nem egy recessziónak vagyunk tanúi a világban (a tőzsdei árazások és a kötvényfelárak egyelőre nem ezt mutatják), akkor a bankindexnek nem 0,6-es szorzón kellene lennie a könyv szerinti értékhez képest, hanem 10-15 százalékkal feljebb.