Rizikós a Fed piaci beavatkozása

A koronavírus-járvány miatti szükségállapot kihirdetése soha nem látott gyorsaságú eladási hullámot idézett elő, ami nem konvencionális eszközök bevetésére késztette az amerikai jegybankot. A Fed a jegybanki irányadó kamatláb nulla százalékra csökkentése mellett nyolc rendkívüli gazdaságélénkítő hitelezési programot is meghirdetett. Ilyen az elsődleges piaci vállalati hitelkeret, amelyen keresztül jó minősítésű vállalati kötvényeket vásárol, és a másodlagos piaci vállalati hitelkeret, amely a befektetésre javasolt kategória alatti kötvények vásárlására is feljogosítja a Fedet.

A nyolc hitelprogram hatására a Fed mérlegfőösszege 6957 milliárd dollárra ugrott, ami az Egyesült Államok éves GDP-jének 36,5 százaléka (2008-ban ez az érték csupán 6 százalék volt). Bár az eszközvásárlási program még a tervezett szint egyharmadát sem érte el, a Fed gyors és extenzív közbelépését máris számos kritika érte. A programokat egyebek között kidolgozatlanságuk miatt érte bírálat, eszerint főként a tőkeerős, előnyös piaci helyzetben lévő és segélyre nem szoruló cégek kaptak hitelt. Erre példa az Apple, amelynek rekordalacsony, 0,75 százalékos kamatozású, hároméves lejáratú kötvényét 40 millió dollár értékben vásárolta meg a Fed. A hosszú lejáratú kötvények kivonása a másodlagos piacról – ezek a jegybank mérlegére kerülnek – emeli a kötvények árát, csökkentve a hozamokat. Az alacsony hozamok pedig olcsóbb hitelfelvételt biztosítanak mind a vállalatok, mind a lakosság számára. A nem konvencionális piaci intervenció viszont rejtett kockázatokat is hordoz magában. Egyrészt az alacsony kamat- és hozamkörnyezet lehetővé teszi az amerikai szövetségi kormánynak, hogy szinte mértéktelen mennyiségben jusson kölcsönökhöz, ami magasabb inflációs környezetben nem fenntartható a gazdaság számára. Másrészt a negatív reálhozamok miatt a rossz minőségű értékpapírokon is minimális a hozamtöbblet, így a befektetőknek extra kockázatot kell vállal­niuk a magasabb hozamok elérése érdekében.