Az adósságplafon rendezése az amerikaiak inflációs gondjait is megoldhatná
Az adósságplafon körüli politikai csatározás szinte biztosan csak az utolsó pillanatban teszi majd lehetővé a piacok és a befektetők megnyugtatását, ugyanakkor egy egyezség nyélbe ütése áttételesen az amerikai piacok több gondját is megoldhatná.
A Fednek a magas infláció és az ezen helyzet megoldására előállított történelmi kamatkörnyezet miatt megremegő bankszektor, míg a kongresszusnak és Bidennek a rohamosan közelgő, az adósságplafon elérése nyomán elképzelhetővé váló kormányzati fizetésképtelenség nyomja a vállát.
Mindezen problémát azonban akár egyetlen kardcsapással meg lehetne oldani, ezt a varázsintést pedig fiskális szigorításnak hívják.
A teljes amerikai közéletet és gazdaságot sakkban tartó helyzet mögött három alapvető probléma áll: a bankok, a magas kamatok és túlzott kormányzati költekezés. A bankok gondjai a történelmi kamatkörnyezet nyomán elértéktelenedő kötvényportfóliókból erednek, a magas kamatok mögött a magas infláció áll, míg a drámai pénzromlás oka a túlfűtött gazdaság.
A problémalánc végét, azaz a túlpörgő gazdaságot sok más módszer mellett a fiskális kiadások csökkentésével is meg lehetne oldani: a kormányzati költekezések ugyanis hatalmas tőkeinjekciót jelentenek a piacok számára, melynek visszametszése egyenes úton az infláció csökkenését is elősegítené.
A fiskális szigorítás tehát megoldás lehetne Amerika szinte minden gazdasági gondjára – érdekes egybeesés, hogy a republikánus többségű képviselőház pontosan ezt követeli az adósságplafon megemeléséért cserébe.
A kiadáscsökkentés azonban sem Biden, sem Powell szerint nem megoldás, főként erkölcsi indokokból: a Fed feje szerint „még elképzelni sem érdemes egy olyan világot, amelyben az Egyesült Államok nem fizeti meg adósságait”, míg Biden elnök azért ellenzi ezt, mert még 2011-ben, akkor még Obama alelnökeként belement egy ugyanilyen egyezségbe, szintén az adósságplafon megemelése érdekében, és ezt a döntését a mai napig bánja.
A megszorítások ugyanis akkor meggátolták az amerikai gazdaság válság utáni talpra állását, illetve a gazdasági kérdések rendezésével kapcsolatos politikai kiszolgáltatottság mértékét is a köztudatba emelték.
A hatalmas különbség azonban az 2011 és 2023 közt, hogy míg tizenkét éve nullaközeli kamatkörnyezet, jegybanki kötvényvásárlás és 2 százalék alatti infláció volt, addig ma mindennek a szöges ellentéte jellemzi a piaci valóságot.
Ha Biden és a demokrata párt elfogadná a republikánusok kiadáscsökkentési megállapodását, a fiskális költekezés 129 milliárd dollárral csökkenne – ez ugyan mindösszesen 6 tized százalékpontos csökkenést jelentene GDP-arányosan a kormányzati büdzsé nagyságát tekintve, számítások szerint ahhoz pont elég lenne, hogy fél százalékkal visszafogja a gazdasági növekedést. Általánosságban a növekedés csökkentése nem célja a kormányzatoknak, a jelenlegi túlfűtött piacon azonban kivételesen hasznos tudna lenni.
Három éven belül megduplázódhat az államadósságok finanszírozásának költségeAz államadósságok törlesztésének költségei 2025 végére éves szinten elérhetik a 2,8 ezermilliárd dollárt is, ami a fiskális politikákat gúzsba kötve könnyen elszipkázhatja a tőkét a gazdaságilag fontos és előnyös fejlesztések irányából, megakasztva ezzel a kormányzati fejlesztéseket és a regionális növekedés támogatását egyaránt. |
Ezzel párhuzamosan a Fed – ha Powell megtörné saját filozófiáját, miszerint a monetáris és fiskális politika egymástól függetlenül kell hogy működjön – egy esetlegesen túl jól sikerülő növekedéscsökkentési forgatókönyvben is közbe tudna lépni, mégpedig a létező legegyszerűbb módszerekkel: a kamatok csökkentésével.
A fiskális szigor tehát irányba állíthatná, a monetáris politika pedig kormányozhatná a gazdasági folyamatokat.
A kamatvágás ugyanakkor a politikai csatározásoktól függetlenül is hamarosan megkezdődhet, a jelenlegi piaci várakozások szerint egészen pontosan szeptember 20-án. A kamatcsökkentés enyhíti majd a bankrendszerre nehezedő nyomást, amelybe már több középbank is belebukott az elmúlt két hónapban, legalább egy stresszfaktortól megmenekítve ezzel a piacokat.
Az adósságplafon-krízis megoldódása ugyanakkor hosszú távon semmiképpen sem lesz képes rendezni az amerikai fiskális politika helyzetét: semmilyen realisztikus szigorítás nem tudja ugyanis megoldani a költségvetési deficitet érintő gondokat jelenlegi formájában. Ahhoz adóemelésekre vagy a szociális ráfordítások drasztikus csökkentésére lenne szükség – az előbbitől a republikánusok zárkóznak el, az utóbbit pedig egyik párt sem tartja elképzelhetőnek.
Mindezek alapján szinte biztosra vehető, hogy a Fed gondjai nagyságrendekkel előbb rendeződhetnek majd, mint az amerikai költségvetés sok ezermilliárd dolláros problémái.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.