Miközben a nyugati világ kötvénypiacai elhúzódó kamatemelési ciklust áraznak, s a jegybankok egyre magasabb kamatlábakkal küzdenek az ellen, Kínának épp az ellenkező problémával, a defláció kockázatával kell szembenéznie. A kínai termelői árak májusban az elmúlt hét év legmeredekebb éves ütemében zuhantak, miközben a fogyasztói árak alig emelkedtek. Az inflációs nyomás hiánya azt jelenti, hogy Kínában defláció, vagyis széles körű árcsökkenés várható, ha a gazdaság nem élénkül hamarosan. A tartós defláció azért veszélyes, mert visszafogja a gazdasági növekedést.
A defláció azzal fenyeget, hogy az üzemi hőmérséklet alá hűl a kínai gazdaság. Ezért a pekingi döntéshozóknak valamit tenniük kell, hogy újra mozgásba lendítsék a gazdaságot.
Szóba jöhet a kamatvágás, a deviza gyengítése vagy a háztartások és a vállalkozások ösztönzése.
Ting Lu, a hongkongi Nomura elemzője pénteken az ügyfeleknek azt írta: a helyi bankok már a jövő héten csökkenthetik az irányadó hitelkamatokat.
A csökkenő kínai árszínvonal nem feltétlenül rossz hír a világgazdaság számára, mivel
a kínai áruk behozatalának alacsonyabb költségei lehúzhatják az inflációs rátákat,
amelyek sok gazdaság számára még mindig kényelmetlenül magasak.
Bizonyos értelemben Kína már most is deflációt exportál a világnak, ami enyhítheti az amerikai Fedre és más jegybankokra nehezedő inflációs nyomást
– mondta Carlos Casanova, a hongkongi Union Bancaire Privée ázsiai elemzője.
