Kit és mitől véd az árfolyamgát?

A május végi bejelentés óta az alpesi deviza 6-7 százalékkal erősödött, ez több százmilliárd forinttal növelte az abban eladósodott háztartások terheit. Így aztán a vártnál is többen élhetnek augusztustól az árfolyamgát lehetőségével, amely 2015-ig 180 forinton fagyasztja be a frank törlesztési kurzusát. Fellélegzésre azonban még sincs ok.

Először is a háztartások ugyan átmenetileg mentesülnek a nagyobb törlesztőrészletek alól, és ez sokuknak a felszínen maradást jelenti, tartozásuk azonban drámai mértékben nő. S bár 2015-től viszonylag kedvezőnek mondható kamat mellett fizethetik vissza újonnan felhalmozott adósságaikat, a mostani tendenciák fennmaradása esetén sokuk akkor lesz kénytelen bedobni a törülközőt (hacsak az akkori kormánynak nem jut majd eszébe újabb ötlet a probléma elodázására).

Ebből következően a bankok sem lehetnek nyugodtak. Nem kell ugyan azonnal leírniuk a veszteségeket a bedőlt hiteleik után, a technikai számlákon felgyülemlő új adósságok minőségét azonban a legnagyobb jóindulattal sem lehet problémamentesnek nevezni, hiszen azokat a kreatív adósságátütemezés kényszere szülte. Az így növekvő állomány nem a hitelezés és a gazdaság felpezsdülésére, hanem az egyre hangosabban ketyegő időzített bombára utal.

Az állam sem örülhet felhőtlenül. Bár a devizahitelesek problémáját nagyobb társadalmi feszültségek és jelentősebb költségvetési hozzájárulás nélkül sikerült rendeznie, ez azonban csak átmeneti megoldás. Ráadásul a bankok óvatosabb hitelpolitikája már rövid távon is boríthatja az ambiciózus növekedési és fiskális terveket, ez pedig adott esetben további megszorításokat tehet szükségessé.

Az árfolyamgát tehát nem csodafegyver. Valódi megnyugvást csak az európai viharok elcsitulása hozhat. Aki azonban mindössze ebben bízik, az nagyot csalódhat.