Nem tenne rosszat a kormány megítélésének, ha az idén látottnál tovább tartanának ki legalább a büdzsé sarokszámai, még ha a folyamatosan változó nemzetközi helyzetben ez talán jóval nagyobb erőfeszítést igényel, mint egyébként.
Az idén több nagy egyszeri tétel is rontotta a költségvetési folyamatok átláthatóságát. A legjelentősebb a GDP csaknem tizedét kitevő államosított magán-nyugdíjpénztári vagyon. Bár az első hírek még arról szóltak, hogy ez majd teljes egészében az államadósságot mérsékli, hamar kiderült, hogy nem így fog történni. De volt jelentős egyszeri kiadás is: a Mol orosz kézben lévő részvénycsomagjának a megvásárlására fordított öszszeg. Év végéig pedig még egy jelentős, a GDP közel egy százalékát kitevő áfa-visszatérítés is esedékes, miután az állam pert veszített Brüsszel ellen a korábbi gyakorlat kapcsán.
Mindebből az következik, hogy jelenleg szinte nincs két elemző, aki ugyanazt az éves egyenleget várja 2011-re, pedig alig van több hátra két hónapnál az évből. Érdekes módon sokkal kisebb a jövő évi várakozások szórása, a szakértők egyik fele szerint hajszálnyival a 3 százalék felett, a többiek szerint viszont kicsivel az alatt lehet a hiány.
A háttérben az egyik lehetséges ok az, hogy ennyire bíznak a kormány elkötelezettségében a piaci szereplők. Sokkal valószínűbb azonban az a magyarázat, hogy ennyire szűknek látják a gazdaságpolitika mozgásterét. Inkább azzal kalkulálnak, hogy jöjjön bármi, a kormány keresztül fogja vinni a szükséges intézkedéseket, hogy a hiánycél teljesüljön, járjon az akármilyen gazdasági áldozatokkal. Félő, hogy igazuk van, és elkerülhetetlen módon folytatódik az elmúlt közel hat év negatív megszorítási spirálja, bármi is szerepeljen az előzetes tervekben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.