Devizahitelek: A jogállamiság első próbáját kiállta a Kúria

A devizahitelekkel összefüggésben az elmúlt három évben kialakult súlyos szociális feszültségeket néhányan az igazságszolgáltatás útján kívánták megszüntetni a kormány erős politikai támogatásával úgy, hogy annak számláját a hitelintézetekkel fizettessék meg. A „hibás termékről” szóló teória terjesztőinek bíztatására perek ezrei indultak Magyarországon, bizonyítandó, hogy e szerződések nem devizakölcsönök voltak, jogszabályba és a jóerkölcsbe ütköztek, más ügyletet lepleztek. Végül és legfőbbképpen, ahogyan a kormánynak az Alkotmánybírósághoz intézett kérdése fogalmaz, „az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósra hárítását rögzítő ... szerződési feltételt“ tartalmaztak. Ebben az alapkérdésben a Kúria egyértelműen foglalt állást: „a devizaalapú köcsönszerződések olyan szerződések, amelyeknél az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait.” A tartozás devizában áll fenn, annak összegét kell visszafizetni, bármennyi forint is szükséges ennek a devizamennyiségnek a megszerzéséhez. A kölcsön nem forintkölcsön és nem értékállandósági kikötéssel nyújtott forintkölcsön. Az árfolyamkockázatot nem a bank hárítja át egy szerződési feltétellel az adósra, hanem az eleve őt terheli, az kizárólag az ő kockázata. A bank kockázata ezzel szemben az adós nem fizetése. Ez biztosítja a szerződő felek kockázatainak értékegyenlőségét.

Elvi éllel mondta ki a Kúria, hogy „ez a szerződéstípus önmagában az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető.” A határozat ezen fordulata már értelmezésre szorulhat, különösen a bírósági szerződésmódosítás körében. Az indokolás megvilágítja majd a tanács érvelését, az azonban bizonyos, hogy a terhek „egyoldalú eltolódása” alatt nem azt érti, hogy az árfolyamváltozás terhe a bankról az adósra hárul, hanem azt teszi egyértelművé, hogy a kedvezőtlen árfolyamváltozás későbbi bekövetkezése nem alapozza meg az érvénytelenséget.

A határozat szerint a tájékoztatásnak ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére és annak a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására. Ebből azonban az is következik, hogy a mérték becslése nem kötelező tartalmi eleme a szerződésnek. A banknak nem kellett tájékoztatást adnia a szerződéskötéskor arról, hogyan alakulhat majd az árfolyam a futamidő alatt.

Gyakorlati szempontból különös jelentősége van annak, hogy a Kúria felhívja az eljáró bíróságokat arra, hogy ha bármely okból egyébként a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét kellene megállapítani, akkor is a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekedniük, ez szolgálja ugyanis a szerződő felek érdekeit is.

Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltétel tisztességessége kérdésében, jelesül, hogy az mikor felel meg az átláthatóság követelményének a jogegységi tanács nem határozott, döntésével – helyesen – megvárja az Európai Unió Bíróságának a fogyasztóvédelmi uniós irányelv értelmezésére vonatkozó határozatát.

Ez a kérdés alapvetően a kamatmódosításokkal összefüggésben merül fel. Anélkül, hogy a Bíróság álláspontját megelőlegeznénk, le kell szögezni, hogy az egyoldalú kamatmódosítást lehetővé tevő szerződéses kikötéstől nem várható el, hogy az egy egyértelmű algoritmust, számítási képletet tartalmazzon minden olyan tényező tekintetében, amely a hitelező kamatöntését befolyásolja. A Kúria majdani jogértelmezésében aligha tekinthet el attól, hogy a törvényalkotó a Hpt. 2010. januárjában hatályba lépett módosításával, éppen a fogyasztóvédelmi szempontokat erősítve, csak akkor tette lehetővé az egyoldalú módosítást, ha az arra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, és a hitelező írásban rögzíti az árazási elveit, egyúttal a felügyeleti hatóságra telepítette a módosítás mértékével és arányosságával kapcsolatos ellenőrzési jogosultságot. A törvényhozó ezzel megszabta az elvárt átláthatóság mélységét is, amely a bírói jogértelmezésnek is határt szab.

A Kúria az egyoldalú kamatemelésről csak elvi éllel és általános érvénnyel határozhat, azt nem szűkítheti le a devizahitelekre. Ha az ilyen szerződési kikötést az átláthatóság hiányára hivatkozva érvénytelennek nyilvánítaná, az vonatkozna mindenféle lakossági és vállalati hitelre. Egy ilyen döntés egyet jelentene a hitelezés megszüntetésével Magyarországon.
Hétfői döntésével a jogállamiság első próbáját kiállta a Kúria. Ennek alapján okkal bízhatunk abban, hogy a ma még nyitva maradt kérdésekben is kizárólag a törvényt tekintik majd irányadónak.