Főgáz, Főáram, Főhő

Még most is sok a fehér folt az állami közműszolgáltatás lényegi pontja körül. Mitől, és mennyivel lesz olcsóbb a Főgáz, mint a többi szolgáltató? És legfőképp, miért lesz jobb? Az állami közműholding fogyasztóváltásra történő felhívásából csak az derül ki, hogy az aktus gyorsan és egyszerűen lebonyolítható. Az nem, hogy miért jó.

Vannak azért válaszok. Például, hogy a Főgáz versenyelőnyét elsősorban a többieknél olcsóbb működés adná. Az állami infrastruktúrával (Magyar Posta, Díjbeszedő) való együttműködés például kétségtelenül költséghatékony is, csakhogy e lehetőséggel a meglévő egyetemes szolgáltatók is élnek. Itt tehát a Főgáznak nincs költségelőnye, ha pedig mégis, akkor az szabálytalan. A társaság működésének beígért egyszerűsítése sem ígér túl nagy mozgásteret, hiszen a Főgáznak is be kell tartania azt, amit a jogszabály előír számára.

Az a mézesmadzag pedig már egyenesen vicces, hogy azzal spórolhatunk majd az állami szolgáltatónál, ha a nagyobb gázórát kisebbre cseréljük. A lakások, családi házak 10 köbméter alatti gázórái után fizetendő rendszerhasználati díjai mérettől függetlenül eleve azonosak. Mérőcserével döntően a nagyobb családi házaknál, társasházaknál érhető el halvány költségcsökkenés, miután a tulajdonosok kifizették a cserével járó díjat. De minek a mérőcseréhez szolgáltatót is cserélni?

Ráadásul a Főgáz árcsökkentési lehetőségét – ha van ilyen szándéka – még korlátozni is fogja az, hogy rögtön megemelkednek az egy háztartásra jutó kiadásai, amint megkezdi a szolgáltatást a sajátjánál kisebb hálózatsűrűségű térségekben. Márpedig ez a küszöbön áll annak ellenére is, hogy alá sem kellett kínálnia a többi szolgáltatónak. Az alacsony ár helyett hozzátereli majd az ügyfeleket az állami szándék. Persze, csak közvetve. Nem kötelező átlépni. Az egyetemes szolgáltatók sem kötelesek visszaadni az engedélyüket és az energiahivatal sem köteles menedékes szolgáltatónak kijelölni Főgázt. Valahogy, mintha mégis előre látszana, hogy ki, mit fog lépni.