Vigyázz, mit kívánsz!

Az elmúlt héten az ember csak kapkodta a fejét, annyi volt az egy órára jutó piacbefolyásoló hírek száma, amit a Világgazdasági Fórum davosi gyűlése generált. Persze nagyon mókás volt Justin Trudeau kacsás zoknija, de nem meglepő módon a piacot nem ez izgatta. Ami viszont igen, az egy közös fonállal összeköthető: az USA-dollár. A január eleji 1,20-os szintek után már 1,25 felett is járt a kurzus az euróval szemben, de mi történt?

Az egész Steve Mnuchin, az Egyesült Államok pénzügyminisztere elejtett kommentárjával kezdődött Davosban. Azt találta ugyanis mondani, hogy a gyenge dollár külkereskedelmi szempontból kedvező. Elég ártatlannak tűnő mondat, ami azonban az irányt kereső piac számára olaj volt a tűzre. A piac egyértelműen úgy értelmezte: az amerikai kormányzat gyengíteni akarja a dollárt. De nem csak a piac ingerküszöbét ütötte ez meg. A múlt heti EKB-ülésen Mario Draghi jegybankelnök is implicite felhívta az amerikaiak figyelmét arra, hogy az árfolyam bármilyen kereskedelmi célú direkt befolyásolása nemzetközi egyezménybe ütközik. Az IMF-tagok ugyanis megegyeztek abban, hogy nem alkalmaznak árfolyamcélt a versenyképesség növelése érdekében. Draghi erről egy újságírói kérdésre válaszolva emlékezett meg, amely azt firtatta, vajon az EKB-nak mennyire fáj az erősödő euró (és a gyengülő dollár).

Trump is próbálta persze visszagyömöszölni a szellemet a palackba a davosi szereplése során. Azzal kívánta elvenni pénzügyminisztere szavainak élét, hogy megjegyezte: az erős dollár erős USA-t jelent, vagyis nincs ellene az erős dollárnak. Ez nyilvánvalóan csak növeli Trump hazugságainak, féligazságainak és csúsztatásainak számát, mivel korábban számos esetben kijelentette, hogy a gyenge dollár segíti az amerikai gazdasági törekvéseket. A The New York Times kalkulációi szerint Trump átlagosan 75 másodpercenként fogalmaz meg hamis állítást egy interjúban. A Washington Post 1950 félrevezető állítást számlált össze Trumptól 2017-ben. Mindezek alapján nem csoda, hogy a piac inkább arra játszik, hogy az amerikai kormányzat gyengíteni szeretné a dollárt, így szaladtunk hát el hirtelen az 1,25-os szintekre az euró-dollár keresztárfolyamban.

Gazdaságpolitikai és diplomáciai szempontból is számos kérdést vet fel az, hogy újra téma lett a valuta- és a kereskedelmi háború.

A súrlódások egyre csak nőnek a Trump-kormány és nemzetközi partnerei között, de az elmúlt egy évben legalább a jegybankok és pénzügyminisztériumok kimaradtak ebből. Ennek a múlt héttel vége. Az eddig is nagyjából nyilvánvaló volt, hogy a protekcionizmus egy erős populista hívószó, de Trump 2018-ban, úgy tűnik, elkezdte valóra váltani ezzel kapcsolatos ígéreteit. A napelemekre és mosógépekre kivetett extra vám csak a kezdet. Jelenleg 40 aktív dömpingellenes kivizsgálás zajlik az USA-ban, ami rengeteg muníciót adhat Trump kezébe. Mindez pedig tovább gyengítheti majd a dollárt a közeljövőben.

Egy fontos kérdés továbbra is fennáll: a gyenge dollár valóban aktív kereskedelemösztönző eszközzé válhat az USA-ban?

Mnuchin kommentárja után a piac egyre inkább elhiszi ezt. Ráadásul a republikánus kormányzatok alatt jellemzően gyengébb dollárt láthattunk a múltban, különösen a négyéves időszak második-harmadik évében. Könnyen lehet, hogy a történelem ismétli önmagát. Az erős dollár elleni küzdelem egy dolog, de aktívan gyengíteni az árfolyamot, az teljesen más. Az 1990-es évek elején Clinton is hasonló akkordokat játszott, protekcionista lépéseket tett a japán import ellen, és a dollár japán jen elleni gyengülésével kívánta csökkenteni a külkereskedelmi deficitet. Ennek nagyon gyorsan rossz vége lett: elindult az Eladni Amerikát piaci mentalitás. Egy évbe telt, mire az amerikai és a japán jegybankok közös koordinációjával sikerült megfékezni a tőzsdén, a kötvénypiacon és a dollárpiacon tapasztalt vérfürdőt. Erősen kétlem, hogy a jelenben egy hasonló együttműködést el lehetne képzelni a Fed és az érintett jegybankok között. Ha pedig újjáéled az Eladni Amerikát szlogen, akkor nehéz lesz Trumpnak megvédenie magát a párt haragjától az elvesztett 2018. novemberi félidős (mid-term) választás után, ami így könnyen az elnöki pozíciójába kerülhet.