Fordulhat a trend az adósságleépítésben

Az Eurostat frissen közzétett statisztikái szerint az Európai Unió egészében 80 százalékra csökkent a GDP-arányos államadósság 2018 végére. Az egyes országok mutatói és trendjei között azonban extrém különbségek vannak. Magyarországgal külön is foglalkozik a statisztika, mivel újabb vélt szabálytalanságra hívja fel a figyelmet, amelynek javításával az ismertnél magasabb lenne az adósságráta, de hazánk még így is élen jár az adósság leépítésében.

Az Európai Unió egészét tekintve a 2014-es csúcspont után évről évre mérséklődött a GDP-arányos államadósság, és 2018 végén elérte a 80 százalékot.

Ezzel sikerült a rátát a 2010-ben mért szint közelébe lefaragni, habár ez még mindig jóval magasabb, mint a gazdasági válság előtt. Egy-egy kivételtől eltekintve szinte minden tagországban csökkent az adósságmutató az elmúlt négy évben, de a mediterrán országok közül többen még mindig szenvednek a nagy eladósodottságtól.

A GDP-arányos államadósság csökkenését az unióban három fő tényező segítette. A gazdasági fellendülés hatására nőtt a GDP, vagyis az adósság egy részét sikerült kinőni. A gazdaság növekedése emellett emelte az állam bevételeit, a javuló munkaerőpiac pedig a kiadásokat is mérsékelte. Eközben szinte minden országban megfigyelhető a nagyobb fiskális fegyelem. Mindezek eredőjeként tavaly jóval több állam mutatott fel költségvetési többletet, mint 2014-ben. Emellett az átlagos deficit mértéke is csaknem ötödére csökkent. Az államadósság javuló finanszírozását és csökkenő költségét nagyban támogatta az alacsony kamatkörnyezet is, amely valószínűleg a következő években is fennáll majd.

Az egyes régiókat vizsgálva jókora különbségek figyelhetők meg. A mediterrán országokra (Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Ciprus) jóval magasabb államadósság jellemző (tavaly átlagosan 127 százalék). A görög és az olasz gazdaságban ráadásul nőtt az adósságráta, vagyis az eladósodás nem fenntartható, ami súlyos instabilitással fenyeget. A magas, sőt növekvő adósság emeli az országkockázatot, ezért drágul az adósságfinanszírozás. Ha az állampapírok hozamai magasabbak, mint a gazdaság (és ezzel együtt az állam bevételeinek) növekedési üteme, akkor a gazdaság adósságspirálba kerülhet. Ez számottevő költségvetési kiigazítást tesz szükségessé, ami visszahat a reálgazdaságra, mint láthattuk Görögország esetében. Hiába lett a görög költségvetés kemény megszorítások árán 2016-tól kezdve többletes, az adósság azóta sem tudott csökkenni.

A kelet-közép-európai országokra, így Magyarországra is jellemző a csök­kenő államadósság. A 2010-es csúcs­pont óta a magyar adósságráta csaknem 10, 2014 óta pedig 6 százalékpont­tal csökkent, 2018-ra elérte a GDP 70,8 százalékát. Ez az érték még mindig nagyjából 30 százalékponttal magasabb, mint a régiós átlag, tehát a különbség 2014-hez képest alig csökkent. Az EU eközben újabb módszertani kifogással élt a hazai adatközléssel kapcsolatban. Állításuk szerint a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetséget az állami szférába kellene sorolni, így adósságuk növelné az államadósság mértékét: az elmúlt négy évre vonatkozóan 0,3-0,4 százalékponttal. Egy ilyen jellegű, többéves elszámolási vitát már elbukott a kormány az Eximbank esetében, és most is hosszas egyezkedésre lehet számítani. Mindez a lényegen azonban nem változtat majd: az államadósság csökkenő trendje mindenképpen megmarad Magyarország esetében.

A kedvező alapfolyamatok, vagyis a gazdaság tartós növekedése, az adóelkerülés mértékének csökkenése, a fegyelmezett költségvetési politika és az alacsony forrásköltségek a jövőben is segítik a magyar adósság leépítését.

A korábban előfinanszírozott uniós projektek brüsszeli kifizetése szintén nagy segítséget nyújt majd ehhez.

Az Európai Unió egészét nézve a gazdasági növekedés lassulása fékezheti az adósság csökkenésének eddig látott mértékét, miközben nagy esély van arra, hogy több tagállam is (például a csehek, a lengyelek, a németek) enged majd a fiskális szigorból politikai vagy gazdasági érdekből. Egy esetleges válság esetén nem is nagyon lenne más út: a monetáris politikát már nehéz tovább lazítani, ezért számottevő esélyt látunk arra, hogy a jövőben megfordulhat a kedvező trend az uniós adósságleépítésben.