A közelgő adóssághullám árnyéka

Az elmúlt évtized során a világgazdaságban folyamatosan emelkedett az adósságszint, amelynek mértéke mára a globális GDP 230 százalékát teszi ki.

Az utolsó három adóssághullám jelentős gazdasági lejtmenetet váltott ki szerte a világban.

Az első ilyen adóssághullám az 1980-as évek elején söpört végig a világgazdaságon. Az alacsony hitelköltségek évtizede után, amely lehetővé tette a kormányzatok számára, hogy jelentősen növeljék mérlegeiket, a kamatok elkezdtek növekedni, ami egyre fenntarthatatlanabbá tette az adósságszolgálatokat. Mexikó esett el először, 1982-ben arról tájékoztatta az amerikai kormányt, illetve a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), hogy már nem tud törleszteni. Ez egy dominóhatást indított el, végül 16 latin-amerikai államnak, valamint a régión kívül 11 fejlődő országnak kellett meghosszabbítania a hitelei futamidejét.

Az 1990-es években a kamatok ismét alacsony szintre estek, és a globális adósságszint újra megemelkedett. A krach 1997-ben következett be, amikor a gyorsan növekvő, de pénzügyileg sebezhető kelet-ázsiai gazdaságokban – köztük Indonéziában, Malajziában, Dél-Koreában és Thaiföldön – a növekedés hirtelen lelassult, és estek az árfolyamok. Ennek hatásai világszerte jelentkeztek.

Az ilyen válságok azonban nem csak a feltörekvő gazdaságokat sebezhetik meg, ahogy azt a 2008-as amerikai jelzáloghitel-krízis is mutatta. Mire az emberek megértették, mit is jelent a subprime, a Lehman Brothers amerikai befektetési bank csődbe ment, ami a nagy gazdasági válság utáni legsúlyosabb krízist és recessziót indította el.

A Világbank nemrégiben figyelmeztetett arra, hogy a következő, negyedik adóssághullám mellett az előző három eltörpülhet.

Különösen sérülékenyek a feltörekvő gazdaságok, amelyek körében az adósság mértéke rekordszintre, a GDP 170 százalékára emelkedett. Ahogy a korábbi esetekben, az adóssághullámot az alacsonyabb kamatok segítették elő. Amint a kamatok ismét emelkedni fognak, valamint a kockázati prémiumok megugranak, okkal kongathatjuk majd meg a vészharangot.

Az ilyen típusú válságok mechanizmusa nem kellően ismert. Ám Stephen Morris és Hjun Szongszhin egy 1998-as tanulmányban – amely a valutaválságok okairól és más gazdaságokba történő átgyűrűzéséről szól – kimutatták, hogy egy pénzügyi összeomlásnak messze ható következményei lehetnek.

Azt, hogy a pénzügyi problémák egyes forrásai miként tűnhetnek el, mások miként rögzülhetnek, jól illusztrálja a 20. századi híres indiai író, Shibram Chakraborty elbűvölő, Rnam Krttva című novellája. A történetben – amelyet lefordítottam angolra, és átvettem az An Economist’s Miscellany című könyvembe – a bajba került Shibram szerdán azt kéri egy régi iskolai barátjától, Harshától, hogy adjon kölcsön neki 500 rúpiát, amit majd szombaton visszafizet. Shibram azonban elszórja a pénzt, így nincs más választása, mint hogy szombaton egy másik iskolai barátjától, Gobartól 500 rúpiát kérjen kölcsön, amit ígérete szerinte szerdán visszafizet neki. Ezt az 500 rúpiát arra használja, hogy visszafizesse a Harshától kapott kölcsönt. Amikor azonban eljön a szerda, nem tud fizetni Gobarnak, így emlékeztetve Harshát arra, hogy időben visszafizette neki a kölcsönt, újra pénzt kér tőle.

Ez megszokottá vált, Shibram ismétlődően pénzt kért az egyik barátjától, hogy azzal a másiknak vissza tudja fizetni a hitelét. Aztán egy nap véletlenül egyszerre mindkettővel összefutott az utcán. Egy pillanatnyi zavar után azt mondta nekik: Harshának minden szerdán 500 rúpiát kellene adnia Gobarnak, aki minden szombaton visszaadná ezt Harshának. Shibram biztosította egykori diáktársait, hogy ezzel sok időt spórolnának meg neki, számukra viszont nem változna semmi, majd eltűnt Kalkutta nyüzsgő sokaságában.

Feltehető a kérdés, hogy a mostani adóssághullámban kik feleltethetők meg Harshának és Gobarnak.

A Világbank szerint bármelyik olyan ország, amely problémákkal küzd, túlfeszített a fiskális helyzete, és a lakossága súlyosan eladósodott.

Van néhány olyan ország, amelyre illik ez a leírás, és fennáll az a kockázat, hogy általuk a világgazdaságba gyűrűzhet a negyedik adóssághullám. A fejlett országok közül az Egyesült Királyság a legegyértelműbb jelölt erre a szerepre. 2019-ben a szigetország alig kerülte el a recessziót, a növekedési üteme alig haladta meg a zéró szintet, ami a leggyengébb növekedési ütem volt az 1945 utáni recesszió nélküli időszakban. Emellett az országot most a Brexit köti le. A brit konzervatívok korábban azt ígérték, hogy az EU-ból való kilépést beruházási hullám követi majd. Ez nem valószínű, ha lesz valamilyen áradat, az feltehetően egy adóssághullám lesz.

A feltörekvő gazdaságok közül India számít különösen sebezhetőnek.

Az 1980-as években az indiai gazdaság elég védett volt, így az akkori adóssághullámnak kevés hatása volt. Az 1997-es kelet-ázsiai válság idején India éppen csak elkezdte megnyitni gazdaságát, és valamekkora mértékben akkor lassult is a növekedése. A 2008-as adóssághullám idején az ország már integrálódott a világgazdaságba, és súlyos károkat szenvedett el. Ám elég erős volt, gazdasága csaknem 10 százalékos ütemben bővült, így egy éven belül kilábalt a válságból.

Jelenleg azonban az indiai gazdaság az elmúlt harminc év legsúlyosabb válságával néz szembe, a növekedés erősen lassul, a munkanélküliség mértéke 45 éves csúcson áll, az elmúlt hat évben az export növekedési üteme a zéró szinthez közelít, valamint a mezőgazdaságban az egy főre jutó fogyasztás mértéke öt éve csökken. Ha ehhez hozzávesszük a súlyosan polarizált belpolitikát, akkor nem csoda, hogy a befektetők bizalma az ország iránt gyorsan csökken.

Még nem késő, hogy az egyes országok a közelgő adóssághullám ellen erős támaszokat építsenek ki. Miközben India politikai problémáinak megoldása időbe telik, az ország költségvetése lehetőséget nyújt a megelőző intézkedésekre. Középtávon természetesen kontrollálni kell a költségvetési hiányt, ám a kormányzat bölcsen tenné, ha most expanzív fiskális politikába kezdene oly módon, hogy forrásokat biztosítana az infrastruktúra és a beruházások számára. Ha megfelelően folytatja ezt a politikát, akkor ez az inflációs nyomás növelése nélkül élénkíthetné a keresletet, illetve erősíthetné a gazdaságot az adóssághullám kivédése érdekében.

Az ország vezetőinek ki kell használniuk ezt a lehetőséget. Ennek alternatívája csak az lehet, ha gyorsan fedezékbe bújnak a közelgő adósságáradat elől.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org