Nemzeti büszkeségünk: a Lánchíd

Egy nemzet alkotóerejét olyan alkotások jelentik, amelyekre évszázadokon keresztül büszkén tekintenek az emberek, amelyek már a születésük pillanatában nemzeti célokat szolgálnak, a nemzeti összetartozást jelenítik meg. Ezek között is kivételes jelképünk a Lánchíd. Történelmi üzenetében kapcsolat Pest és Buda között, mai feladatköre: sokirányú kapcsolat létesítése Közép-Pest és Közép-Buda között, beleértve a gyalogos-, az autóbusz- és a személygépkocsi-forgalmat is.

Jelképesen összeköti az ország két részét, a Duna innenső és onnansó oldalát, és kapocs a főváros két része között. A Lánchíd képe az ország megjelenítője külföldön is, gyönyörű építészeti alkotás, és nincs magyar, aki ne kapcsolná össze a hidat Széchenyi István nevével, aki szerint Magyarország „egy nemzetet adott az emberiségnek”.

A Lánchíd a reformkori gondolatok kézzelfogható fizikai megvalósulása, Magyarország a 19. század közepétől nélküle nem volt már elképzelhető. Mára turisztikai szempontból a világ egyik legtöbbet fotózott mérnöki alkotásaként tartják számon, városképi jelentősége kiemelkedő.

A Lánchíd: nemzeti szimbólum

E patetikus bevezetővel arra szerettem volna fölhívni a figyelmet, hogy a Lánchíd számunkra jóval több egy hídnál, szerepét, jelentőségét a történelem adja, és ebből az következik, hogy ikonikus voltára féltő figyelemmel kell lenni, a „szellemét” óvni szükséges. Azt is tudjuk, hogy minden híd, így a mi Lánchídunk is, műszaki létesítmény, tehát építészeti mivoltában és közlekedési rendeltetésében meg kell őrizni a jelennek és a jövőnek.

A híd mint műszaki, mérnöki létesítmény azonban folyamatos karbantartást igényel, egyre növekvő rajta az autóáradat, és a változó időjárási viszonyok is befolyásolják az állapotát, a beépített anyagok elfáradnak, az állaga romlik, sőt kritikus határhoz is elérhet. És eljön az idő, amikor elkerülhetetlenné válik a felújítása.

Szakmai vélemények szerint „idő van”, a felújítás elodázhatatlanná vált. A jövő szempontjából a híd teljes felújítása a legjobb megoldás és a legjövedelmezőbb befektetés az ország számára. Az elmúlt években alapos szerkezeti vizsgálatokat követően részletes szakvélemények készültek a híd állapotáról, a szükséges szerkezeti megerősítésekről, tervek készültek a teljes felújítás lehetőségeiről és végrehajtásának módjáról.

Ezek a tervek ma is használhatók. Megállapítható, hogy azonnali beavatkozásokra van szükség mind a közúti részén, mind a gyalogospályák területein.

A Lánchídunk esett már át felújításon, ez a felújítás a II. világháborúban nagyrészt elpusztult, felrobbantott híd újjáépítése után jó három évtizeddel, 1986–88 között történt. Az azóta eltelt idő alatt jelentősen megnőttek a „feladatai”, a forgalma, a terhelése biztonságosan nem fokozható már, s ha továbbra is késedelmet szenved a munkák elkezdése, akkor korlátozni kell a kapacitását, minimalizálni kell rajta a gépkocsiforgalmat.

Ám a Lánchíd a belváros egyik legfontosabb közlekedési útvonala is a vár alatt futó alagúttal együtt, részlegesen lezárni vagy a teljes felújítását elkezdeni tehát szakmai és közlekedéstechnikai kérdés. A fölújítás szükségessége szakmai érvekkel nem kérdőjelezhető meg, a mérnökség már letette mellé a garast, nemzetközileg is keresett és kiválóan teljesítő hídépítő mérnökeink készen állnak a munkára.

Most a döntéshozókon a sor

A budai hídfő jobb oldali oroszlánjának talapzatára 1996-ban a Széchenyi család címere került, ahol a latin jelmondatuk olvasható: (Si) Deus pro nobis, quis contra nos? Magyarul: Ha Isten velünk, ki ellenünk?

Mert a Lánchídnak állnia kell! A hidat mint műemléket az eredeti, történelmi állapotában kell felújítani.

Nyer vele az ország! Nyer vele Budapest!