Tovább zöldülhet az energetika

Aránylag olcsó és műszakilag megfelelő megoldás nagy teljesítményű transzformátorokban ásványi olajokat használni a szigetelésre.

Egy 2017-es romániai kutatás azonban rámutat, hogy a világszinten több százezer tonnányi mennyiségben elhasznált olajok közel sem nevezhetők környezetkímélőnek.

Ezek ugyanis nehezen bomlanak le, és ha az energetikai berendezésekből valamilyen oknál fogva (szivárgás, meghibásodás) a környezetbe jutnak az ásványi olajok, súlyos problémákat okozhatnak a természetben. Ennek elkerülésére az utóbbi évtizedekben elindultak azok a fejlesztések, amelyek enyhíthetik az energiaellátást biztosító berendezések káros hatásait.

Szintetikus és növényi magvakból nyert természetes észtereket 2002 óta használnak nagy teljesítményű transzformátorokban szigetelőfolyadékként, számos érv szól ezek mellett, és a fenntarthatóság csak egy ezek közül.

Meghökkentő különbség van a lebomlás szempontjából az észterek és az ásványi olajok között: megfelelő környezetben az észterek 90 százaléka egy hónap alatt lebomlik. Ugyanekkora időintervallumnál azonos mennyiségű ásványi olaj esetében ez az érték mindössze 10 százalék.

Az elhasznált szigetelőanyagok bomlásának mértéke elsődlegesen határozza meg a berendezések környezeti hatását.

Különösen nagy lehet az észteres és a hagyományos transzformátorok közötti különbség olyan területeken, ahol barlangokba telepítik a berendezéseket. Ilyen esetekben ugyanis nem mindegy, hogy a barlangokból a folyóvizekbe kerülő szigetelőanyag hogyan és mivé bomlik le. A folyókba kerülő ásványi olajoknak nagyon káros hatásuk lehet az élővilágra, az észterek fő bomlásterméke ezzel szemben víz és szén-dioxid, ezek egyébként is jelen vannak a természetben.

Szintén a fenntarthatóság szempontjából fontos egy adott transzformátor élettartama, ami az újfajta berendezések esetében megnövekedhet, köszönhetően az észterek azon képességének, hogy elvonják a cellulózszigetelésekből az öregedés során keletkező nedvességet.

Nem véreznek el az árversenyben sem az észteres transzformátorok, noha a legtöbb környezetkímélő berendezés esetében első ránézésre mélyebben a zsebébe kell nyúlnia a megrendelőnek.

Hiába kiemelt téma a fenntarthatóság a gazdaságban, mégsem magától értetődő, hogy a szolgáltatók a zöldmegoldást választják a bevált helyett. A valóságban az észteres transzformátorok esetében nem feltétlenül nagyobb anyagi teher a telepítés. Tény, hogy maga a folyadék drágább, ám ha biztosítva van a megfelelő jogszabályi háttér – főként a nyugat-európai piacokon –, a hatóságok közreműködésével olcsóbban telepíthető, mint a hagyományos berendezés, így az üzembe helyezés ára nagyságrendileg ugyanakkorára adódik össze mindkét típus esetében.

Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy az észteres jóval biztonságosabb és időtállóbb technológia, már megérheti a környezetkímélőbb transzformátort alkalmazni.

Versenyképességük megőrzése érdekében számos országban csatlakoztak a zöldülő trendhez a gyártócégek. Persze ez összefüggésben van a helyi szabályzással is: többek között Németországban és Olaszországban is előnyben részesítik a jogszabályok az észteres berendezéseket. De a környezeti feltételek megvalósulásának és a helyi hatóságok támogatásának köszönhetően más nyugati államokban is nagy számban megtalálhatók, így Angliában, Hollandiában és a skandináv országokban is.

Biztonsági szempontból is előnyösebbek az észteres transzformátorok a hagyományosnál: magas gyulladáspontjuk mellett ugyanis nem táplálják az égést, ezáltal sokkal jobb a tűzbiztonságuk.

A klímaváltozás korában a gazdaság, benne az energetika feladata is, hogy meg tudjon újulni, képes legyen olyan technológiákat használni, amelyek nem tesznek kárt a környezetben. A fenntarthatóság kulcsfogalom lett. Mostanra nemcsak etikai okokból, hanem a bolygót egyre inkább veszélyeztető szennyezés mérséklése miatt is fontos, hogy a vállalatok megtalálják a „zöldutakat”.

Az e köré szerveződő trendek feltehetően évtizedekig meghatározzák majd a globális gazdaságot, és azok lesznek előnyösebb versenypozícióban, akik alkalmazkodni tudnak hozzájuk.

Ilyen trend lehet az észteres transzformátorok használatából is, habár egyelőre nehéz megjósolni, mikorra fordul át az arány a hagyományos és a zöldebb technológia használatában. Az ilyen berendezések esetében – akár észteresek, akár ásványi olajosok – húsz-negyven éves élettartammal számolhatunk, ezért azokat a hagyományos technológiával készült eszközöket, amelyeket már korábban üzembe helyeztek, egész biztos nem fogják a közeljövőben lecserélni.

Ettől függetlenül nem fér kétség ahhoz, hogy az észteres transzformátorok aránya emelkedni fog, egyedül a növekedés üteme kérdéses.