Amíg az hittük, hogy a Covid okozta egészségügyi válsághelyzet látszólagos legyőzésével az emberi lét sodrása visszatér az azt megelőző mederbe, addig olyan változások történtek, amelyeket mélyebb megismerő elemzés nélkül nem tudunk megérteni.
Az új G2-es világrend kialakulása már nemcsak fikció, hanem a mindennapokban érzékelhető valóság.
Látható, hogy globálisan versenybe került egymással a nyugati szabadpiac és a jól szervezett, valós érdekeltséget tartalmazó, centrálisan irányított kínai gazdaság, amely nem szorítható vissza az olcsó összeszerelő szerepébe. Nem folytatható a kiszervezett globális világnak az a rendje, amely járvány nélkül is megszűnt volna, de a folyamat a Covid miatt drasztikusan felgyorsult.
A részben ennek hatására fellépő nyersanyag- és munkaerőhiány, valamint a regionalizációra adandó válaszok olyan kihívások elé állítják a gazdasági és politikai szereplőket, amelyekre ma még nem tudnak adekvát válaszokat adni. A kkv-szektor pedig türelmetlenül várja az iránymutatásokat, hiszen a 2020 előtt készített vállalati stratégiák úgy rövid, mint hosszú távon egy pillanat alatt köddé váltak. Úgy is mondhatnám, a növekedési álmok megvalósulásával együtt elmosta őket a pandémia.
Mégis mit tehet ilyenkor a menedzsment?
Alkalmazkodjon a megváltozott megatrendekhez!
Fotó: William_Potter / Getty Images
A válasz ugyan kézenfekvő, de az irány mégsem egyértelmű. Hiszen a gyár azt a nyersanyagot dolgozza fel, amelyből éppen hiány van, azzal a technológiával, amelyet a zöldgazdaság trendjei szerint át kell alakítani; azzal az energiával, amelyet belátható időn belül nem azért kell elfelejteni, mert fosszilis, hanem éppen azért, mert nem fenntartható; és azzal a munkaerővel, amelynek szervezése és kompetenciája egyetemleges probléma Nyugat-Európában.
A tech vállalatok térnyerése ugyan irányt szab a trendeknek, de a szakipari tevékenységek ettől még nem lesznek elvégezve – sem most, sem a távoli jövőben.
Hogyan tudja követni a gazdasági szektor a minimálbér és a garantált bérminimum emelését, amikor a magyar kkv-k ugyan jelentős részét adják a GDP-nek, viszont az egy dolgozó által termelt érték európai szinten enyhén szólva sem az élmezőnyben foglal helyet. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miként állítsuk át az összeszerelő gazdaságot innovatív, hozzáadott értéket teremtő vállalkozássá, mit javasoljunk most, 2021 év végén a pályaválasztó ifjúságnak és a jó tanácsot adni kívánó szüleiknek?
Hogy figyeljék a megváltozó megatrendeket!
Az bizonyos, hogy paradigmaváltás előtt áll a stratégiai tervezés folyamata is. Egyre gyakrabban kerül elő prof. dr. Kornai János A hiány című, méltán nagy sikerű könyve is, pedig az (lássuk be) még szüleink „tervezési segédlete” volt a hiánygazdaság idején. Részben akár segítség is lehet, de alig hiszem, hogy választ tud adni az adatalapú gazdaság, az egészségügyi biztonságra törekvés vagy a klímaválság kihívásaira.
A megoldás talán az lehet, ha tovább erősítjük a kis- és középvállalkozások szerepét a tudományos életben, ha a politika segít összekapcsolni az egyetem és a gazdaság arra alkalmas szereplőit akár piaci alapú kooperatív képzésekkel, támogatásokkal.
Vagy akár kihelyezett tanszékek kialakításának ösztönzésével, amelyek valós ipari kutatásokra épülnek, és konkrét célokat fogalmaznak meg.
Hiába a türelmetlenség, most néhány hónapig még muszáj várni, hogy megalapozott döntések alapján tudjuk vállalatainkat a megfelelő vágányra állítani. Hacsak el nem jött a „profi stratégák” ideje, akik a rendszerváltozás egykori kényszervállalkozóival ellentétben nem a trendek racionális elemzése, hanem intuitív meglátásaik, zsigerből hozott jó döntéseik révén hozzák meg a sikert az új világban…
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.