Mielőtt elmerülnénk a részletekben, érdemes néhány definíciós problémát felvetni. Családi vállalkozások vagy vállalatok alatt alapvetően olyan szervezeteket értünk, ahol a tulajdon vagy a vállalatirányítás egy család kezében összpontosul, aktívan részt vesznek a cég életében (pl. a felső vezetésben), és potenciálisan szeretnék a tulajdont a következő generáció számára átörökíteni. Nem mellékes természetesen az sem, hogy ezek a vállalatok családiként tekintsenek magukra, így erősítve ezt a fajta identitást.
A kis- és középvállalkozások besorolása sem egy egyszerű kérdés. Ha az Európai Unió kategorizálását nézzük, akkor a kisméretű vállalatok 10 és 49 fő közöttiek, míg a közepesek 50 és 249 fő közé tehetők. Ha a KSH (2021) adatait nézzük, akkor viszont azt látjuk, hogy a 0–9 fős mikrovállalkozások is a kis- és középvállalkozási kategóriába esnek, és mind volumenben, mind a foglalkoztatásban és az értékesítés nettó árbevételében meghatározók.
Így nincs egyszerű dolgunk abban, hogy azonosítsuk a családi vállalkozások számát itthon ezen kategóriák szerint, ám több kutatás is adhat ebben támpontot (l. Wieszt és Drótos 2018 vagy BGE 2020, esetleg Opten 2022). Habár a számok eltérők, azt jól érzékeltetik, nemzetstratégiai kérdés, hogy ezek a vállalatok hogyan fejlődnek.
A Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképességi Kutatóközpontja 2018–2019 között nagy mintás felmérést végzett a hazai vállalatok körében, azzal a céllal, hogy négy év után ismételten felmérje versenyképességük helyzetét.
Itt jegyezném meg, hogy a következő felmérés is hamarosan esedékes lesz, de így még a Covid–19-pandémia előttről rendelkezünk olyan adatokkal, információkkal, amelyek hasznosak lehetnek a gyakorló családi vállalati vezetők számára. Ezen adatbázison végeztünk kutatást, ahol az Európai Unió besorolását figyelembe véve (tehát a mikrovállalkozásokat kizárva) a kis és közepes méretű családi vállalkozások mintáján (n=111) a következőket találtuk:
A családi tulajdonban lévő és aktív családi részvétellel irányított vállalatok számára sokkal fontosabb a kapcsolatépítés, a networking, a beszállítókkal, partnerekkel és vevőkkel kialakított jó együttműködés, mint az operatív hatékonyság. Az adatok azt mutatják, hogy ezen vállalatok „rugalmasabbak”, tehát a vezetők és a munkavállalók is rendelkeznek olyan képességekkel, hogy változtassanak, akár relatíve gyorsan is, a működésükön, és új piacok, új termékek irányába forduljanak, sajnos az operatív irányítás kárára. A nem családi tulajdonban lévő vállalatok ezzel szemben sokkal inkább koncentrálnak a hatékonyságra és az eredményességre, mint stratégiai tervezés, ügyfélmenedzsment, a kiszolgálási folyamatok minősége és hatékonysága, adatalapú döntéshozatal.
Mit tanulhatunk ebből mint családi vállalati kutatók és mint gyakorló vezetők?
Szerencsére egyre nagyobb figyelmet kap mind a kutatóktól, mind a döntéshozóktól, szakpolitikusoktól, műhelyektől és civil szakmai szervezetektől a hazai családi cégek fejlesztésének, támogatásának a kérdése. Mivel elvitathatatlanul fontos szereplői a gazdaságnak, a mi feladatunk, hogy kutatásaink eredményeit a megfelelő formában és platformon eljuttassuk a vezetőkhöz és a vállalatokhoz, így hozzájárulva közvetetten ahhoz, hogy fejlődjenek, és javuljon a versenyképességük.
Az új kutatások új tudást hoznak létre, fontos célcsoportja ezen eredményeknek a most belépő utódgeneráció, mert ők lehetnek azok, akik nagyban hozzájárulnak majd ezen szervezetek átalakulásához.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.