Az idei tavasz hosszú ideig beivódik az oktatással foglalkozó szakemberek emlékezetébe, és nem is múlik el nyomtalanul. A koronavírus terjedése miatt meghozott szigorú intézkedések egyike volt az oktatás átállítása digitális munkarendre. Ebben a veszélyhelyzetben ez volt a lehető legjobb döntés.
Az oktatás ezáltal nem állt le, a tanulóknak nem kell évet halasztaniuk, és láthattuk, hogy az érettségi vizsgák is lezajlottak.
Természetesen azt nem lehet kijelenteni, hogy mindez zökkenőmentesen valósult meg, és úgy zajlik napjainkban is. Az átállás – engedjék meg, hogy egy személyes élményemhez hasonlítsam – olyan volt, mint amikor az első úszásórámon az oktató rám nézett, majd felkapott és behajított a medencébe. Ahonnan sikerült is kiúsznom, bár azt a kapálózást nem biztos, hogy úszásnak lehet nevezni. A siker megvolt, és jött a gyakorlás. Kevesebb mint egy hét alatt valami olyasmit kellett megvalósítani az oktatásban, amit addig még nem csináltunk. Ez a váratlan és kényszerű átállás minden résztvevő erejét és figyelmét maximálisan igénybe vette és veszi. Összességében elmondhatjuk, hogy a kezdeti vadhajtások és ügyetlenkedések ellenére a dolgok a helyükre kerültek, és folyik az oktatás. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy nem volt kiforrott „recept”, nem volt kipróbált jó megoldás.
Az első nehézség, amellyel szembetaláltuk magunkat, hogy milyen eszközökkel oktassunk, milyen eszközparkkal rendelkeznek a tanáraink és a diákjaink. Erre nem voltak felmérések, nem volt tesztelt és betanult technológia. Mindenkinek meg kellett találnia a kommunikáció, a tananyagátadás és a számonkérés csatornáit, eszközeit, amelyeket nemcsak felfedezni, hanem rövid időn belül alkalmazni is kellett. A sokféle megoldás mára már kezd letisztulni. Az biztos, hogy a technikai hátteret a tanév lezártával alaposan elemezni kell. Vannak olyan magyar fejlesztésű megoldások is, amelyek tökéletesen lefedik ezt a területet, és nem kell magyarított vagy idegen nyelvű alkalmazásokkal terhelni az oktatás szereplőit.
A hagyományos pedagógiai módszerek nagy részét az új digitális környezetben nem lehet alkalmazni.
Az elmúlt hetekben rájöttünk arra, hogy a kevesebbet, de játékosan elv hatékonyabb. Nem lehet óriási mennyiségű tananyagot átadni, mert a tanulás során akár a duplájára is nőhet a ráfordított idő és energia. A pedagógusoknak meg kellett fogalmazniuk, hogy mi az, ami most átadható és fejleszthető. A jó időbeosztás, a belső motiváció fejlesztése, a hatékony egyéni tanulási szokások kialakítása, a mások iránti felelősségvállalás mind olyan tevékenység, amelyet most lehet megtanítani és fejleszteni.
A tanárok helyzete is megváltozott. Nem lehet csupán a több évtizedes tapasztalatokra, gyakorlatokra támaszkodni, a digitális környezetben úgy kell megoldani és megszervezni a pedagógiai munkát, hogy nem készültünk fel rá. Valljuk meg őszintén, a pedagógusok digitális kompetenciája is széles skálán mozog. Mindezek ellenére óriási energiák szabadultak fel. A kreativitás most szabad utat kapott, és sokan élnek is a lehetőséggel. A megnövekedett felkészülési és tervezési idő sokszor egész napra a számítógéphez köti a tanárokat. Úgy kell összeállítani a feladatokat, hogy azok segítsék a tanulók ismereteinek bővítését, önállóan tudjanak dolgozni, és ne is terhelje őket túl.
A mostani helyzet kihívás a diákjainknak is.
Sokkal önállóbb munkát várunk el tőlük, mint valaha. Ez elsősorban a legkisebbeknek okoz problémát, tőlük nem várható el a teljesen önálló munka. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a diákok döntő többsége együttműködő, és próbálja teljesíteni a számára kirótt feladatokat. A diáktársaikkal a személyes kapcsolattartás sokuknak hiányzik. Bízunk benne, hogy a csoportos közösségi, sport- és művészeti tevékenységekkel kapcsolatban a járvány utáni időszakban is megmarad a motivációjuk.
Az oktatás digitális munkarendre történő átállásával a legnagyobb kihívás a szülőket éri, különösen a kisgyermekes családokban. A szülőknek kell összegyűjteniük a tananyagokat, elkészíteni az időbeosztást, amelyet be is kell tartatni a gyermekeikkel, majd a házi feladatokat vissza kell küldeni. Mindezt sok esetben úgy, hogy mellette még dolgozniuk is kell. A rendszernek ez a leggyengébb pontja, amelyet nagyon nehéz lesz sokáig fenntartani. Elfogynak a szabadságok, és nem minden munkahely tudja átszervezni úgy a munkát, hogy a szülő otthon tudjon maradni a gyermekei mellett. Ha a rendszer finomhangolására kerül sor, rájuk kell most elsősorban fókuszálni.
Összességében látható, hogy a sok nehézség ellenére minden szereplő keresi a megoldást és az együttműködés lehetőségét. A szakma számára pedig a legfontosabb, hogy mielőbb kezdje el elemezni és újratervezni az oktatás minden részletét.
Az erőfeszítések, amelyeket a járványhelyzet kényszerített ki, olyan tanulságokat és tapasztalatokat hoztak, amelyek segítenek minket a felkészülésben és a felkészítésben.
Ez nem csupán a jelen problémája, hanem meghatározóan befolyásolja a következő évtized oktatásának fejlesztését is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.