Más mérőszámot javasolnak a GDP helyébe

A közgazdasági Nobel-díjasokkal és más rangos teoretikusokkal tűzdelt – több mint 20 fős – testület úgy látja, hogy új mutatókat kell kidolgozni a, ma szinte általánosan használt bruttó hazai termék (GDP) adatának helyettesítésére vagy kiegészítésére. Az erről szóló jelentést a következő hetekben adják át Nicolas Sarkozy francia államfőnek, szeptemberben pedig hivatalosan is közzéteszik.

A bizottság – amelyben Joseph Stiglitz és Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász is helyet foglal – tavaly februárban vette át a megbízást a ma használatos mérőszámok által tükrözött valóságtartalom felülvizsgálatára és alternatív mutatók kimunkálására, amelyekben az életminőségre, az egészségre és a megelégedettségre vonatkozó elemek is szerepelnének.

A testület koordinátora, Jean-Paul Fitoussi előzetesen rámutatott, hogy a ma használatos GDP-adat a lakosság jelentős – a társadalmi piramis alsóbb szegmenseiben élő – hányadának lényegében semmit sem mond, mert annak változásait a saját közegében nem érzékeli.

A hivatalos statisztikák egyik leggyakrabban bírált eleme az inflációs mutató, amely jelezhet például az árstabilitáshoz közeli állapotot, miközben a lakosság túlnyomó részének fogyasztásában, a nagy súllyal szereplő alapvető élelmiszerek erősen drágulnak – hangoztatta a francia szakember, aki előzetesen idézett néhány megállapítást a mintegy 500 oldalas tanulmányból.

Az egyik kitétel szerint, az adatreform döntő célját úgy lehetne elérni, ha sikerülne új fogalmakat kimunkálni, amelyekkel az életminőség jövőbeni alakulását is meg lehet ragadni. A GDP ugyanis a jelen és a múlt gazdasági viszonyainak tükrözésére alkalmas, azt nem lehet vele mérni, hogy az elért fejlődés tartóssá tehető-e. Kiegészítésképpen fel kellene venni a számításokba, hogy a korlátozott – természeti, környezeti, emberi és pénzügyi – erőforrásokból mennyit kellett felhasználni, és az miként pótolható – figyelmeztetett Fitoussi, aki egyúttal a párizsi OFCE gazdaságkutató intézetnek is a vezetője.

A szakember védelmébe vette a bizottság munkáját azokkal az – időközben megfogalmazott – bírálatokkal szemben, amelyek szerint egyetlen alternatív mutatót sem sikerült kimunkálni. Mint mondta, ez nem is volt cél, inkább új mérőszámok meghatározásának és nemzetközi elfogadtatásának szükségességét kellett igazolni. A jelentést eredetileg már áprilisban be kellett volna mutatni, a tartalmát illetően azonban belső viták merültek fel, a munkában részt vevő szakembereknek emellett a gazdasági válság kezelésében is sok teendőjük akadt.